Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 hogy azonnal megfordult, s hazaindult. Lelki viaskodásaiból azt a mélyenszántó következtetést vonta le, hogy erősebb az anyjánál: szánakozni tud rajta. Erzsiért is fájt a szíve. Apjáért is. Rubinyiért is. Szerencsétlen volt, mert úgy vólto, hogy az emberek gyöngék és boldogtalanok. Tizenkét napja nem látta Elzát. A lány azzal búcsúzott el tőle, hogy majd felhívja telefonon, ha látni akarja. Ez a szép pillanat úgy látszik még mindig késlekedett. Jóllehet ee-a az elmúlt tizenkét nap tartogatott egy-két kisebb eseményt a fiatalember számára, melyek egy időre leköthették volna figyelmét, így elsősorban Kiss professzorral, majd édesanyjával folytatott beszélgetése, nem szólva arról, hogy közben három napot a VI. kerületi kapitányság fogdájában töltött, majd kártyán elvert 20 000 koronát, egész nagyanyai örökségét, ideje tehát éogésig-ki dugig be volt töltve, a lány emléke mégsem hagyta el egy árva percre sem, ott kóválygott minden esemény felszíne alatt, mint egy feleletre váró, nyugtalanító kérdés. Miért nem hívja fel? Megneheztelt volna, amiért engedélye nélkül meglátogatta? Megunta? Féltékenykedésével bántotta meg? Nem akarja többé látni? Hivatalába nem telefonálhatott, attól Elza eltiltotta. Lakásán kéretlenül még egyszer nem keresheti meg. Vasárnap délutáni hosszú, magányos sétája után, mely alatt lelkében megvívta anyjával szörnyű párviadalát, bosszút állt, s bocsánatért eodekelt, s mcgkcgyelmeztetott bocsánatot kért, haza térte után hazatértekor telefonüzenet várta, melyet apja adott át. Egy hölgy kereste. Kicsoda? - Ha jól értettem a nevét, valami Kovalovszki Irén - mondta az apja. Ilyen nevű hölgyet nem ismert. — Nem vársz semmiféle telefonüzenetet? Tamás fülig pirult. - De igen. Apja tapintatosan félrenézett. Három nap múlva napra rá - mely alatt Tamás mint a ... meztelen talpával fatöviseken táncolt, újabb telefonhívás jött; ezúttal szerencsére odahaza érte. Elza személyesen telefonált, s másnap délután öt órára fél hatra adott találkát egy Nádor utcai cukrászdában. - Sajnálom, hogy vasárnap délután nem találtam otthon - mondta nyugalmas, derűs hangján, mely a telefonkészülékben valamivel mélyebben csengett, mint élőbeszédben. Kovalovszki Ilma ... nem Irén, Ilma ... egy jó barátnője akinek van telefon a-lakásán a lakásáról hívta fel; szívesen látta volna egy csésze teára. Tamás közelében lakik, ugyancsak a Nagymező utcában. Hármasban lettek volna. - Utána hazakísérhetett volna - mondta Elza. A diák kissé meglepődött, amikor Elza belépett a Nádor utcai cukrászdába; jóval magasabbnak, széles vállúbbnak, lassúbbnak tetszett, mint amikor két hete utoljára látta a Margit körúti lakás előszobájában, a bokáig érő, borpiros bársonypongyolában. A megszokott szürke vagy drapp kosztümöt ezúttal sötétbarna, angolosan szabott hosszú télikabát váltotta fel; első pillantásra meglátszott rajta, hogy elsőran gé kitűnő férfiszabó varrta. Noha az utcán bokáig ért a sár és a hóié, barna sevróci- pője olyan makulátlan tiszta volt, mintha az egész nagy test lény legalább egy tenyérnyivel lebegett volna a járda fölött. Tamás álmélkodva nézte.- El sem tudtam képzelni, miért nem hív fel, Elzike - mondta Tamáa. - Nagyon hiányzott. 296