Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Azt nem fogja megtenni, édesapám! Az orvos egyre jobban feldühödött. - Miért ne tenném meg? - kiáltotta, mankóját a szőnyegbe döfve, amelyből azonnal kis porfelhő emelkedett a cipője köré. - Miért ne tenném meg? Nyomorult csirkefogókat, hamiskártyásokat miért ne jelentenék föl? Do elsősorban az Otthont fogom följelentem S elsősorban magát az Otthont, ahol eltűrik, hogy utcáról betévedt kiskorú kamaszok tiltott szerencsejátékokat játszanak ...- Az istenért! - mondta a diák kétségbeesetten - Tönkreteszi Rubinyit.- Hisz az ugratott be, az a nyomorult csirkefogó! - kiáltotta az orvos magánkívül, s dühében mankójával ezúttal az asztalra csapott. - Még mindig nem érted? A szemed láttára benyúlt a zsebedbe, s kilopta a pénzedet, te tökfilkó! A nyakamat teszem rá, hogy províziót kap a nyereségük pénzed után. Egy hétbe hónapba telt, amíg Tamás kétségbeesett makacssága s az anyja kérlelé- se meg nem puhította az öreg orvost, s ez - jobb meggyőződése ellenére, ahogy mondta - s a saját ostoba, engedékeny fejét átkozva, utasítást adott bankjának, hogy Tamás örökségét utalják át a két megadott címre. - A szívem vérzik - mondta az or voo a feleségének, amikor megírta a levelet a banknak. - Természetesen »a nemcsak a pénz miatt, bár képzeld el, hegy mit kellett nekem dolgoznom, amíg bírtam, hogy megkeressek 20 000 koronát! Egye meg a fene, legföljebb nem megy külföldi tanul- mányutakra. A mai politikai és valutáris viszonyok között a közeljövőben erre amúgy sem lenne sok kilátás. Egy év De mi lesz veletek, ha én elpatkolok végleg kidőlök? Egy év alatt a nyakára hágtok annak a kis pénznek, amit össze tudtam gyűjteni számotokra. S tudod, mindig attól féltem Tamást ... A vége pedig az lesz ... —Mhélg Micsoda? - kérdezte az anya.- Hogy egyszer valami végzetes, jóvátehetetlen ostobaságot fog elkövetni ...- Tamás Könnyelműnek sohasem volt könnyelmű - mondta az anya egy idő múlva, s a két kezébe vette fogta az orvos kezét, amitől ez azonnal megnyugodott. - Most is, részeg fővel maradt szegénykémben annyi józanság, hogy nem csinált adóssságot; csak addig játszott, amíg a pénzéből futotta. Kevés emberben lett volna ennyi lelkierő és tisztesség. Azokat a negyedévi kamatokat pedig, amelyekből eddig a kis kiadásait fedezte, mi is még egyelőre pótolni tudjuk ...- Hohó - mondta az orvos -, akkor rosszul ismered a fiadat. Egy krajcárt nem fog tőlem elfogadni. Az anya elnevette magát. - Amilyen szamár! Ami pedig az én jövőmot illeti—tef- to hozzá ogy idő múlva,"arra no legyen gondod.- Nem akarlak én téged túlélni, Károly. ■ A szülők egymásra néztek, nevettek, az apa is elmosolyodott.- Ami pedig az én jövőmet illeti - mondta az anya asszony egy idő múlva -, arra ne legyen gondod. Nem akarlak én téged túlélni, Károly. Az orvos egy darab szarvasbőrrel, melyet szivarzsebéből ráncigáit elő, megtörölte szemüvegét, s közben vaksi szemével közel hajolt az asszony arcához. - Én már fél lábbal a sírban vagyok, ha állok, Magda - mondta szárazon. - Te pedig szebb vagy, mint valaha. Maradj te csak életben, édesem! 293
