Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 szikkadt könnyek helyét, de ez a nagy, idétlen kamasz előtte már újra megmosolyogtatta. - Férfi sose legyen kíváncsi az asszonyok a nők múltjára.- Ezt a közhelyet az udvarlóinak tanácsolhatná - mondta Tamás. - De a fiának?!- Igazad van - mondta az asszony, s elnevette magát. - De te vagy a hibás, mert soha nálad tüzesebben még nem udvaroltak nekem, te mamlasz. Egyébként miféle udvarlókról beszélsz?- Szóval Kiss professzor úr et feleségül akarta magát venni, édesanyám? — kérdezte Tamás.- Igen — mondta az asszony.- Szerelmes volt magába?- De nagyon.- Értem - mondta Tamás.-Mit értesz? - kérdezte az asszony idegesen, hirtelen türelmét vesztve. - Mit értesz?- S ezért maradt agglegény? - folytatta Tamás, ügyet sem vetve anyja kérdésére. Azért, mert az apám elhalászta előle? Mt Az asszony hirtelen ge» összegyűrte kezében a kis csipkeszegélyű batiszt zsebkendőt, s a gombócot Tamás arcára arcába hajította. Pontosan célzott, a bal szemét találta el, a fiú felszisszent fájdalmában s meglepetésében. - Mi közöd neked özekhez? hozzá? - kiáltotta, látszott rajta, hogy most már komolyan haragszik. - Törődj a magad dolgával, hallod! Mit ütöd bele az orrodat a más emberek szemétdombjába! Nézze meg az ember, már tényleg elvesztem a béketűrésemet, ha még sokáig itt kajtatsz a szoknyám körül, te ronda vízibornyú. Eriggy, mars vissza a szobádba, máskor majd meggondolom, hogy beengedlek-e magamhoz Jóójgznkát egy kis finom beszélgetésre. Alászolgája, jójcakát. Tamásnak, holott maga is mérhetetlenül fel volt izgulva, nem nagy fáradságába került, hogy kibékítse a megharagított asszonyt, de maga nem tudott olyan hamar le csillapodni anyai szívet. Amikor néhány perc múlva kijött anyja'szobájából a szobából, egyenesen az előszobába ment, felvette télikabátját, lomont leszaladt a lépcsőn. Tíz óra már elmúlt, a csodálkozó házmester engedte ki. A fiatalember a jól elkezdett estét ügyesen folytatta, s szerencsés kézzel méltón hozzá illő módon s az együgyű ártatlan lelkeket megillető szerencsével fejezte be: hajnalban tökrészegen került haza, miután kártyán az utolsó fillérig elvesztette nagyanyai örökségét, kerek húszezer aranykoronát, melyet apjával egyetértésben néhány külföldi tanulmányutakra, tudományos pályájának kezdeti költségeire szánt. Tokin tettel arra Abból a körülményből, hogy még életében nem volt részeg, s nem kártyázott, s mégis egyetlen éjszaka alatt ilyen említésre méltó eredményt ért el, nyílegyenesen következtethetünk arra a minden képzeletet felülmúló viharra, mely sajnálatra méltó keblében dúlt. Már az a tempó is, mellyel a kapun kilépve végigvágtatott a behavazott Andrássy úton a Városliget irányában, joggal felkelthette mértékletes lelki éghajlatú emberek gyanakvását. Voltak, akik utánafordultak, s a fejüket csóválták. A Szív utca sarkán azonban egy háta mögött felhangzó kiáltás hirtelen megszakítot279
