Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Úgy-úgy - mondta a tanár, s elnevette magát. - Olyan bizonyos. Fülön akar csípni, kedves barátom? Mi ketten ugyan sokban ... öhöm ... mondjuk egyben-másban hasonlítunk egymásra, de van egy lényeges különbség köztünk: a kor. A majd negyven negyven óv tapasztalata évvel több tapasztalat. A legdúsabb emberi képzelőerő sem érheti utol a tapasztalatot. De meghamisíthatja, gondolta a diák. Nem mondta ki; most tanulni kívánt, nem vitatkozni. - Én sohasem hittem abban a maga által propagált rögeszmében - mondta a tanár -, hogy az emberek eredendően tisztességesek. S ennek ellenére igen megnyugtatónak, mi több, szórakoztatónak találtam az életet. S minél öregebb leszek, annál mulatságosabbnak találom. S hol De akkor miért maradt el a mosolyogó öregkor, gondolta a diák tűhegynyi kajánsággal. Ezt a kérdését sem mondta ki: a szemben ülő öregember, mellére hanyatló nagy kopasz fejével, s félig behunyt szemével hirtelen ráébresztette nmt váratlanul valami homályos sejtelmet ébresztett benne arról, hogy ebben a késő éjjeli beszélgetésben nem csak róla van szó. - Tudom - mondta hirtelen újra felgerjedő izgalommal hogy az emberek nagy többségükben megszegik az erkölcsi parancsokat. De vajon ez ellenük bizonyít-e s nem inkább az erkölcsi rendszer tökéletlensége mellett tanúskodik?- Könnyen meglehet - mondta a tanár.- S vajon az a körülmény - folytatta a diák iskolás fiús modorában -, hogy az em- befiség ember minden időben, a késői paleolit kőkorszakban, a steinheimi és swanscombe-i barlangokban való megjelenésétől kezdve mind a mai napig ragaszkodik valamilyen erkölcsi fikcióhoz, bármilyen durva is az, nem azt bizonyítja-e, hogy megvan benne a jó iránti törekvés? Még ha százszor megszegi is minden maga szabta törvényét, professzor úr! Maga az a körülmény, hogy hazudik kitalálta a hazugságot, azt bizonyítja, hogy van igazság ismeri az igazságot. A bűntudata azt, hogy tudomása van az erényről.- Egyék cukorkát! - mondta a tanár.- Nincs igazam? - kérdezte a diák egy idő múlva.- Kevés magában az önismeret, kedves barátom - mondta a tanár. A diák ennek az ellenkezőjéről volt meggyőződve, de nem vitatkozott.- Tud-e például arról, hogy nem szerencsés kezű ember? - kérdezte a tanár, szelíd mosolyát rágyújtva a fiú arcára.- Ebben aztán igazán téved - mondta kiáltotta a diák hevesen. - Egy-egy kisebb balesettől eltekintve, amilyen minden ember életében tucatszám előfordul, minden dolgom sikerül. Szüleim megválasztásában nem lehettem volna szerencsésebb. Barátaim megválasztásában sem. Az emberek általában szeretnek. A tanár helyet cseréltetett két egymáson átvetett lábával, de Tamás ezt nem vette észre. - Szívesen segítségére vagyok önismerete gyarapításában - mondta a tanár-.- - Ha érdemesnek tartja a fáradságot.- Professzor úr ... - dadogta a diák meghatottam 273
