Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 bujkálnunk? Maga Aki olyan tiszta, igaz és bátor, amilyet én még keveset láttam még, az esak nem félhet a világtó világ nyelvétől.- Szóval gyakrabban szeretne velem találkozni - mondta Elza. - És azt kérdezi, hogy miért kell kis cukrászdákban bujkálnunk? Hát majd elmagyarázom. Apám korán jutott özvegységre, s minthogy attól félt, hogy férfi létére lányai nevelésében hibát talál elkövetni — ketten vagyunk Margittal Ilonkával, amint tudja -, az ellenkező végletbe esett, s a mai időkben szokatlan szigorral tart bennünket. Nem engedi nézi jó szemmel például, ha férfiakkal házon kívül találkozunk, Do még van ogy másik-oka ia márpedig én sem megharagítani nem kívánom, sem hazudni nem akarok neki. De van még egy másik oka is. A Pénzintézeti Központ egyik igazgatójának vagyok a titkárnője, s eeael helyzetemmel összeférhetetlen, hogy férfiakkal nyilvános helyeken randevúzzak.- Összeférhetetlen? — kérdezte Tamás csodálkozva. — Miért?- Nem érzi? — mondta Elza, s nyugodt, megbízható mosolyával a fiúra tekintett. Ez máris érezni vélte. — Igen — mondta habozva. — Bizonyára összeférhetetlen, ha maga női tapintatával annak éf*i tartja. Én a magam faragatlan modorával fejével nem durva idegeivel ezt persze nem látom be első pillanatra. De abban föltétlenül igazat adok magának, hogy édesapját nem szabad megharagítani, ha már szegénynek két lányt kell egyedül felnevelnie, s főképp hogy nem szabad neki hazudni. Lássa, ezért imádom magát, ezért a becsületességéért ...- Imád? Tényleg? - kérdezte a lány, s királynői mosolyával szétnézett a kávéházban, mintegy alattvalói hódolatuknak hódolatának a bemutatására szólítva fel az uzsonnakávéját fogyasztó pesti polgárokat polgárságot. A diák elragadtatva nézte figyelte fejedelmi fejtartását, mely talán esetlen lett volna anakronisztikusán hatott volna ebben a kávéházi páholyban, ha a lány viliódzó szőke haja mint egy korona tündéri sugárzásával nem emeli fel s nem dolgozza át körülötte az egész környezetet. Igen, ez egy tiszta lány, gondolta a diák megszégyenülten rút gyanakvása miatt, megizzadt óriási kezét tördelve az asztal alatt, ez végre egy ember, akiben teljesen meg lehet bízni. Még mindig nem értette meg ugyan teljesen, hogy miért összeférhetetlen az, ha Balázsfalvi Boldogh Sándornak, a Pénzintézeti Központ igazgatójának a hivatali titkárnője nyilvános helyeken randevúzik, de most már egyre nyilvánvalóbb lett számára, hogy e* csak a saját maga nehézfej őségén és faragatlanságán múlik, hogy ezt nem éri fel ésszel. Elza percről percre jobban tetszett neki. A lánynak lassú beszéde közben volt egy-egy váratlan hirtelen gyors fej- vagy kézmozdulata, sőt egész felsőtestének egy váratlan indulatos előre- vagy hátrabillenése, például valahányszor a „férfi” szót kimondta, vagy amikor hazugságról beszélt, egy-egy olyan mozdulat, amely mintha leikéből indult volna ki kiindulva egész testét szervezetét felkavarta volna, s amely látszatra visszamenőleg is mozgalmusabbc totto egész meggyorsította testi mivoltának játékát; ezek tették, hogy Elza elragadtatott lovagja szemében egyre a kávéházi páholyban ülve pillanatról pillanatra szinte láthatóan elevenebbé, karcsúbbá, temperamentumosabbá, kisebbé és törékenyebbé lett vált elragadtatott lovagja szemében, akiben pillanatról pillanatra mind jobban erősbödött a meggyőződés, hogy megtalálta hozzá illő párját. 252
