Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Kivetted belőle? Hogy csináltad?- Oh, nagyon ügyesen és tapintatosan - mondta az anya. - Nem akartam elriasztani, hát elébb csak úgy messziről kerülgettem, aztán egy-két finom célzással rávezettem, hogy nyissa meg nekem a szívét.- Nevetett? Az éfeg asszony megütközve nézett rá. - Hogy érted?- Hogy kinevetett-e?- Hát nevetni nevetett — mondta az anya tétován s kissé meg is zavarodva —, de nem hiszem, hogy kinevetett volna. Akkor nevetett, amikor elértette a célzásaimat.- Hát persze hogy nem nevetett ki - mondta az orvos megnyugtatóan 9 ő is kezet csókolt az asszonynak. - Rajtad nincs mit nevetni. Feküdj le, édes, későn van már.- Jól van, ne küldözgessen küldözgess, lefekszem elmegyek magamtól is - mondta az anya. - Tudom, hogy legfőbb varázsom abban van, hogy mint egy kis madár körö körülrepdesem a családomat az urakat, s egyet-egyet énekelek nekik, de szerencsére tudom, hogy mikor kell abbahagyni a csiripelést. — Az ajtó felé indult. — Különben nem is biztos, hogy tudom - mondta hirtelen visszafordulva, s egy csöpp kis öngúnnyal elnevette magát.- Mert én ugyebár csak azért vagyok a világon, hogy énekeljek?- Több eszed van valamennyiünknél - mondta az orvos. Tamás nem sokat aludt az aznap éjjel. Mendhatatlanul bántotta Nem tudta elviselni, hogy hazudott az anyjának. De nem tehetett másképp, voltak életének olyan rétegei, melyeket előbb tudott volna felfedni a sarki hordárnak, mint édes anyjának, az apjáról nem is szólva. A nyelve hirtelen megbénult, s a füle megsüketedett, ha szülei jelenlétében szerelem, nőügyek kerültek szóba. Nagy makacs lapos arca foltosán kivörösödött, s valami tárgytalan, makacs düh gyűlt fel benne útirány és célpont nélkül; feszengett, nem találta a helyét, a keze megizzadt, a legszívesebben kiment volna a szobából. Az évek során már számtalanszor feltette magában, hogy egyszer kivizsgálja ezt a lelkiállapotát, de eddig nem tudta rászánni magát. Nem mondhatta meg anyjának, hogy szerelmes. A Tárcaközi Bizottságban megismerkedett egy Braun Elza nevű lánnyal, aki titkárnőként dolgozott a bizottság vezetője, X. alezredes mellett. Tamás rövid habozás után beleszeretett. Kétszer-háromszor már volt szerelmes életében, de úgy látta, hogy ezúttal érzése komoly s megalapozott. Meg volt rémülve, hisz 22 éves korában, kereset nélkül nem nősülhet meg. De vajon egyáltalán megteheti-e? Erzsi, amióta hazajött a katonaságtól, már nem kacérkodott többé vele, nem sütötte le a szemét, ha tekintetük találkozott, nem kacarászott magakelletően, ha a közelében tudta. Olyan hibátlanul viselkedett, mint egy Esterházy hercegnő, biztos női ösztönnel, fölényes tapintattal; nyugodt, kedves és tisztességtudó volt, szerény, de tartózkodó, egy szavából, egy hangsúlyából nem lehetett észrevenni, hogy valaha megfordultak együtt a Pannónia Szállóban. A diák állandó szemrehányásokkal gyötörte magát, amiért állandó következetes és egyre fokozódó ingerültséget érzett vele szemben, olyasformán, mint a rossz adós, amikor hitelezőjével találkozik. Csak ter248
