Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor kihallgatásainak jegyzőkönyvei 1957. április 22-május 9
1957 ugrásra készen állt annak az írónak a őrizetbe vételére, aki a forradalom alatt többször is szorgalmazta az AVH feloszlatását. (Az AVH-ról és utóéletéről l. Kiszely Gábor: AVH. Egy terrorszervezet története. Bp., 2000.) S a várt engedélyt, illetve utasítást április közepén meg is kapja a párt legfelsőbb szervétől. (L. Az MSZMP jegyzőkönyvei. 1957. április 5-1957. május 17. Szerk. Baráth Magdolna, Fehl István. Bp., 1993. 69-70.) A házkutatással egybekötött letartóztatásra április 20-án került sor. A megjelentek alapos munkát végeztek - az egész lakást felforgatva -, minden gyanús dolgot: újságokat, könyveket, leveleket, fogalmazványokat stb. magukkal vittek. (Pontos listájuk ma is kézbe vehető: MÓL XX -5 - h 68.d. I .köt. 7-8.) S a Belügyminisztérium vizsgálati osztályának (II. kér. Fő u. 70—80.) cellájába került új lakónak sem sok időt hagynak a szemlélődésre. Már április 22-én kihallgatják — az előző közleményünkben megismert játékszabályok szerint. László István nyomozó százados már reggel megkezdi a vallatást - s ezt késő délutánig folytatja. Az ünnepek kivételével Déryt szinte naponta irodájába rendeli, hogy minél aprólékosabban megismerkedhessen a „gyanúsított" ténykedésével. Kihallgatásairól - ugyancsak naponta - jelentést készít, s megküldi főnökének, Szalma József őrnagy-osztályvezetőnek, a Fő utcai börtön parancsnokának (az AVH egykori tisztjének), aki ezeket az iratokat egyenesen Dr. Szénási Géza legfőbb ügyész kezeihez továbbítja. Felesleges lenne megismételnünk: Déry milyen keservesen viselte el a bezártságot, a szabad mozgás hiányát, nemkülönben az idegen cellatárs jelenlétét, akiről sejthette, hogy „vamzer”, besúgó, s aki szintén naponta készítette róla jelentéseit. Igyekszik azonban fegyelmezni magát, a kihallgatásokon nem tanúsít ellenállást, készségesen válaszol a feltett kérdésekre. Lehetőleg közismert dolgokat ismétel, nem kever gyanúba senkit; sőt a vizsgálat e kezdeti szakaszában saját - „ellen- forradalminak" tartott - nézeteit sem rejti véka alá, már-már kihívóan hangsúlyozva a hivatalostól eltérő gondolkodását. Mit tartsunk ezekről a szövegekről, amelyek az órákat igénybe vevő kérdés-feleleteket utóbb mindössze néhány oldalba „sűrítették”, s mint már jeleztük - a kihallgató szavaival. Természetes, hogy magukon viselik a jegyzőkönyvvezető stílusát, de tartalmilag mégiscsak az elhangzottakat követik. Hiszen Déry minden oldalt külön aláírt, s ahhoz is joga volt, hogy - ha nem tetszett neki valamilyen megfogalmazás, vagy csonkának találta azt - kijavítsa és kiegészítse a Hivatalt. Természetesen ezt is az előírások szerint: minden egyes részletet saját kezűleg javítva és aláírással hitelesítve. (Kezdetben gyakran élt is ezzel a lehetőséggel, s a kihallgató kézzel írt fogalmazványán túlmenően még a legépelt változatba is beletollazott.) 22
