Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 feléledt belső ellenállása, amelyet a kiválasztott mottóval is kifejezésre juttatott: Berzsenyinek épp azt a Döbrentei Gáborhoz intézett költői episztoláját idézte, amelyben az a Kazinczy Ferencet és híveit primitíven kifigurázó Mondolat ellen tiltakozott - a józan ész és értelem érveit hangoztatva. (Déry feltámadt optimizmusa mellett szólna maga a műfaj is, a fejlődésregény, amely valamiféle kibontakozást ígér főhősének naiv csetlése-botlása ellen. Igaz, a jóindulat kudarcának a képe is felvillan egy pillanatra a főhőst ápolgató Kiss professzor szavaiban. „ Úgy látom, hogy maga az eleve kiszemelt áldozat - ahogy a könyvben meg van írva.”) A fogvatartott bizakodását ugyan augusztus végén meg-megszakítják a vádirat előkészítésének pressziói s szeptember közepén maga a vádirat. Am a regényírást ezekben a nehéz napokban úgy is felfoghatjuk, mint a védekezés, az alkotásba való menekülés eszközét, amelyet végül a megdöbbentően szigorú ítélet szakított széjjel. Amelynek távlatában értelmetlenné vált a regény — s egyáltalán az írás - folytatása. (Olyannyira, hogy Déry még a megkezdett mondatot sem fejezte be.) A regény és a börtönélet kapcsolatáról. Azokra a vonatkozásokra, amelyek a börtönélményeknek a regénybe való beszüremkedését illetik - csak röviden térünk ki. A Rókus Kórház hólyagosán csillogó börtönablakaira, az Üllői úti kaszárnya börtönudvarára és kopár falaira, a VI. kerületi rendőrkapitányság kihallgató tisztjének durva modorára, a főhős családjánál végzett 1919-es házkutatásra - már Egri Péter bevezető tanulmánya is felhívta a figyelmet. A magunk részéről még a főhősnek a katonai rabkórházban elszenvedett tizenöt kilós súlyveszteségét említjük meg, illetve az üllői úti kaszárnya által előhívott új asszociációt - a Kilián-laktanyát, az 56-os harcok jelképét, ahol Déry október 31-én maga is megfordult. Az elmondottakon túlmenően kiemelten szólunk az életrajzi motívumoknak egy harmadik övezetéről - a Déry család legbensőbb viszonyainak a felhasználásáról. Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy az Elbeszélés alteregóit az író a saját családjából és annak ismerőseiből választotta. A főhősben, Tompa Tamásban természetesen Déry saját magát formázza. Az apának még a keresztneve - Károly - is azonos apjáéval, s az anya személye felett sem lehet vita. Teljesen egyértelmű Tamás szerelmének, Braun Elzának az előképe is - Pfeiffer Olga, az első feleség személyében. Ugyanígy „azonosíthatók” a mamát teherbe ejtő házibarát, Kiss János, illetve ifjúkori udvarlója, dr. Pollák Miksa újságíró alakjai is - Liebermann Leóval és Pollák Illéssel. {Mindkettőjük valós alakja megjelenik az Önéletrajzi jegyzetekben is. -Liebermann Leóról l. részletesebben a „Liebe Mamuskám!” levelezéskötet 18-19. oldalait.) 222
