Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai tárgyalásának jegyzőkönyve. 1957. október 25-november 5. Részletek
1957 nál az a szempont érvényesült, hogy főleg idegen nyelvet tudó írók menjenek el erre a találkozóra. Egyedül azt hiszem, Tamási Áron nem tudott beszélni semmilyen idegen nyelvet. A beszélgetésről már csak homályos emlékeim vannak. Örkény mutatott be hármunkat az indiai nagykövetnek és röviden elmondta életrajzunkat és műveinket. Utána Menon megkérdezte, ismerjük-e Nehru önéletrajzát? Mivel egyikünk sem ismerte, ő ezt elmondotta. Amikor ez megtörtént, felvilágosítást kért tőlünk a magyar helyzetről és az eseményekről, mi erre válaszoltunk. Én már homályosan tudok csak visszaemlékezni, hogy mit mondtam neki. Az irodalom területén maradva elmondottam, amit személyesen tapasztaltam, mindazon hibát és tévedést, ami a vezetőség részéről megnyilvánul, rövid összefoglalót adtam arról, hogy mi történt az elmúlt ÍO év alatt az irodalomban. Arra nem tudok pontosan visszaemlékezni, hogy azt mondtam volna: reméljük, a Kádár-kormánnyal szemben fennálló ellentétek a közeljövőben megszűnnek. Örkény és Képes beszédére nem tudok visszaemlékezni. Tamási véleményét Örkény fordította le angolra. Az ő nyilatkozata igen békés, higgadt volt, alaptétele az, hogy a népnek és a kormánynak meg kell találnia a kapcsolatot. Nekünk bizalmunk volt az indiai nagykövethez, azt hittük, hogy mivel ő egyben India moszkvai nagykövete is volt, tehát kapcsolatot akar teremteni, illetve közvetíteni Magyarország és a Szovjetunió között. Én úgy emlékszem, hogy magatartásom nem fejezte ki azt az ellentétet, ami kétségtelen fennforgott a kormánnyal szemben az írószövetség részéről. TANÁCSVEZETŐ ismerteti az Avanti című nyugati újság egyik szerkesztőjének Déry Tiborral folytatott beszélgetését. (Nyomozati [Iratok] 4. kötet, 262. oldaltól 264. oldalig.) VÁDLOTT. Ezt a nyilatkozatot én adtam, ma nem értek egyet a nyilatkozat álláspontjával, összeegyeztethetetlennek tartom, hogy ha nyilatkozatot adok külföld felé, azt nem kommunista lapnak adom. A cikk első mondata arról szól, hogy ez volt a magyar munkásságnak és értelmiségnek legszebb forradalma. Ebből megállapítható, hogy már a cikk kiindulási pontja is helytelen, mivel nem forradalomról lehetett szó azokban a napokban. Amikor én ezt a nyilatkozatot adtam, nyilvánvaló rosszul ítéltem meg a helyzetet. Ma nehéz felelnem arra, hogy mi győzött meg a helyes álláspontról. Az életben kellett volna átélnem a konszolidációt és akkor hamarabb megtudtam volna a való helyzetet, és eljutottam volna arra az eredményre, amelyre a szabadlábon lévő írótársaim eljutottak. A börtönben lassú gondolkodási folyamat révén eljutottam az alapvető szemléleti hibáim gyökereihez. Elismerem, hogy nyilatkozatommal a nemzetközi munkásmozgalomnak is ártottam, bár ezen tényt akkor nem láttam. Nem tudtam akkor arról, hogy az Olasz Kommunista Pártnak nehézségei voltak az akkori időkben és ezeket a nehézségeket a magyar események még csak növelték. Ma azt is helytelennek tartom, hogy egyáltalán Nenni lapjának nyilatkoztam. A mostani véleményváltozásom nem egy megtört ember kényszer alatti véleményváltozása. A nyilatkozatban beszélek Lukács 199
