Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai tárgyalásának jegyzőkönyve. 1957. október 25-november 5. Részletek
1957 Nagy Imre kijelentette, hogy ha mindenbe beleszóltok, egyedül készítem el a beszédet. Terminológiáról és mondanivalóról volt itt vita. Jánosi is Losonczyék javaslata mellett szólt. Én nem szóltam bele a vitába. Amikor kint voltam, Gimes azt mondta, hogy egészen jó a beszéd. Este többen felszálltunk egy gépkocsira és elmentünk haza. Október 30-a körül a Parlamentbe mentem Illyéssel, Tamásival, Zelkkel, Benjáminnal. Ekkor már úgy láttuk, hogy Nagy Imre elvesztette népszerűségét. Arról akartunk vele beszélni, hogy kossuth-i pátoszra van szükség. A nép addig tekintette politikai fogolynak Nagy Imrét, amíg a Pártközpontban tartózkodott. TANÁCSVEZETŐ. Janzával miről beszéltek? VÁDLOTT. Én úgy tudom, hogy a tűzszünetről. A Kilián-laktanyáról ott nem volt szó. TANÁCSVEZETŐ. A Kilián-laktanyával mikor vette fel a kapcsoaltot? VÁDLOTT. Ez nem kapcsolat volt. Egy írócsoport elment a Kilián-laktanyába, a parlamenti eset után egy lengyel újságíróval. TANÁCSVEZETŐ. Miért kísérte oda a lengyel újságírót? VÁDLOTT. A lengyel követségről telefonáltak, hogy egy újságíró Maiéterrel akar beszélni. Én mentem vele, Maiétert akkor láttam először és utoljára. Benjámin is ott volt. Elmondta, hogy a laktanyában járt egy horthysta ezredes és kikérte magának, hogy Maiéter őt bajtársnak szólítsa. TANÁCSVEZETŐ. Miről beszélt a lengyel újságíró Maléterrel? VÁDLOTT. Arról, hogy hogyan élelmezték magukat a laktanyában. Parasztszekereket láttam ott, azok hozták az élelmet. Krumplit osztottak a lakosságnak is. TANÁCSVEZETŐ. Maga beszélt Maléterrel? VÁDLOTT. Igen, egy-két fiatal írót kért segítségre. TANÁCSVEZETŐ felmutatja a Nyomozati Iratok 4. kötetének 244. oldalán található írószövetségi levélmásolatot, melyet Fábián Zoltán írt alá és a Kilián-laktanya propaganda-osztályának volt címezve. VÁDLOTT. Igen ez volt az a levél. TANÁCSVEZETŐ. Meg sem kérdezte, hogy mire kéri a segítséget? VÁDLOTT. Nem, mert gondoltam, hogy biztosan valami írói munkára. Maiéternek adott segítséget ma az ellenforradalomnak adott segítségnek tekintem. Szem elől tévesztettem, hogy ha a magyar nép szocializmust akar, akkor sorsa össze van kötve a szovjet nép sorsával. Ha pedig valaki ezt támadja, csak ellenforradalmár lehet. Ezt ma már így látom. A nemzeti kommunizmust szamárságnak tartottam, mert az csak nemzetközi lehet. TANÁCSVEZETŐ. Lényegében az eszméjét azonban magáévá tette a nemzeti kommunizmusnak. Mondja el a Beloiannisz-gyárban történteket! VÁDLOTT. Benjáminnal együtt mentem el. Beszéltünk arról, hogyan képzelik el az üzemnek a munkásság által való vezetését. Este 8-ra a MÉMOSZ-ba mentünk. Ott valaki a Szabad Európát dicsőítette, és én erre válaszoltam. Azért mentem a MÉMOSZ-ba is, meg a Beloianniszba is, hogy tájékozódjak és lássam, hogy a sztrájk 194
