Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai tárgyalásának jegyzőkönyve. 1957. október 25-november 5. Részletek
1957 kormányban létének nem nagyon örültem. Gerő Ernőt nem láttam megfelelőnek az első elnöki székbe. TANÁCSVEZETŐ. A statárium visszavonásának, az amnesztiának, a szovjet csapatok kivonásának, az ún. bűnösök felelősségre vonásának követelése véleménye szerint nem fokozta tovább a tömeghangulatot? VÁDLOTT. A tömeg véleménye az volt, hogy a vérontásért az ÁVH a felelős. Az ÁVH átszervezéséről a tömegnek nem volt tudomása. Október 27-én, amikor a lincselésről írtam és tudtam, hogy amenesztiát kérnek az írók, a kettőt nem tartottam össszeegyeztethetetlennek, mert ekkor én az 1952-es Á/H-ra gondoltam. Ha a tömeg tudta volna, hogy ekkor az ÁVH-t már megtisztították, nem lett volna ilyen ellenszenves a tömeg előtt. A vérengzéssel kapcsolatban azért javasoltam, hogy a bűnösöket adják a rendőrök és katonák kezére, hogy ne az utcán ítélkezzen a nép felettük. TANÁCSVEZETŐ. Hogyan született a rádiónyilatkozat? VÁDLOTT. Akkor határoztam el magam, hogy a népet felhívjam, hogy ne az utcán ítélkezzen, amikor láttam az akasztott embert. TANÁCSVEZETŐ felmutatja és ismerteti a Nyomozati Iratok 241. oldalán lévő rádiónyilatkozatot. VÁDLOTT. Menthetetlen, hogy igyekeztem az ellenforradalmárok kedvében járni. Vannak túlzások is benne, hogy vérből és börtönből építettek falakat körénk, ez demagóg kijelentés volt. Én sokáig forradalomnak láttam, ami ellenforradalom volt. De kérem a bíróságot, nézzen a szavak mélyébe, hogy a kegyetlenkedéseket akartam megakadályozni. Nem szöktem meg, azért, amit csináltam, itt maradtam számot adni. TANÁCSVEZETŐ. A konstrukciós perek Ön szerint oda vezettek, hogy csak a hibákat látta? VÁDLOTT. Igyekeztem a szavaimmal meggyőzni az embereket, hogy az atrocitásokat szüntessék meg. Azt akartam, hogy az emberek meghallgassanak. Ha azt mondtam volna, hogy emberek, rosszat cselekedtek, elzárták volna a rádiót. 1953-56 között nemcsak kizárólag bíráló jellegű novellákat írtam, mint pl. a Niki, a Szerelem, A téglafal mögött, hanem másokat is. Lehet, hogy a bírálóak voltak többségben. Egy dolgora szeretnék figyelmeztetni, hogy mennyiben akartam én a Nikivel, A téglafal mögött című írásokkal a népi demokráciát megdönteni. Ezekben csak arra mutattam, hogy az életszínvonal nem emelkedik, úgy, ahogy hirdetik. Október 27-én bementem a Pártközpontba. Egy rendőrautón jött Losonczy és Oszkó, és Losonczy azt mondta, gyere a Pártközpontba, szükség van ott rád. Ott volt Nagy Imre is. TANÁCSVEZETŐ. Ön egyszer elhatározta, hogy Nagy Imrével többet nem tárgyal, Losonczy hívására mégis odament? VÁDLOTT. Ott töltöttem egész napomat, Nagy Imrével azonban körülbelül 20 percig voltam együtt, de vele nem beszéltem. Egész nap álldogáltam, várakoztam. Losonczy, Gimes, Lőcsei, Jánosi voltak Nagy Imre szobájában. A programbeszédről folyt a szó. Nagy Imre felolvasta beszédtervezetét és ott Gimessel és Losonczyval egyes kifejezéseken vitatkoztak. 193
