Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1957 - Vádirat

1957

2-i ellenforradalmi jellegű számában is közzétettek, és amelyben korábbi reményeinek és kívánságainak beteljesüléseként állapította meg, hogy a magyar ifjúság „október 23-án felállt és helyreütötte (10) a nemzet becsületét. Megrendültén és tisztelettel megemelem a kalapomat előtte. Úgy, ahogy kértem és kívántam és reméltem: 48 ifjúsága után most támadt a hazának egy 56-os ifjúsága is.” (Eredeti okirat, november 2-i sajtócikk.) (11)

Dérynék a sajtóvitán elmondott, a népi demokratikus államrendet nyíltan gyalázó, támadó és a Népköztársaság megdöntésére buzdító felhívása nyomán felbátorodtak a legreakciósabb burzsoá elemek, mozgásba lendültek a szétvert, de meg nem semmisített kizsákmányoló osztályok maradványai, aktivizálódtak a munkáshatalom megsemmisítését célzó ellenforradalom kirobbantására. (Sipos Gyula tanúvallomása.)

Déry Tibor a nyomozás során elismerte, hogy „Vétettem azért is Petőfi-köri beszédemmel, mert a párt ügyét utcára vittem, a széles pártonkívüli tömegek körébe, és az általam felvetett kérdéseket az ellenforradalmi szándékkal részt vevő hallgatók kihasználhatták saját javukra.” (Déry Tibor vallomása.)

A Petőfi Körben megtörtént fellépését megelőzően is és azt követően közzétett egyes írásaiban - a Nagy Imre-csoport ellenséges célkitűzéseinek megfelelően - tükröződik a népi demokrácia eredményeinek lebecsülésében is kifejezésre jutó szembenállása az államvezetés politikájával.

Az október 23-án kirobbant ellenforradalmi támadást bevezető tüntetés napjának délelőttjén- miután részt vett az írószövetség elnökségi ülésén annak elhatározásában, hogy küldöttségileg követelik a tüntetés engedélyezését, a tüntetésnek programot adnak és abban részt vesznek- vállalkozott arra, hogy az Irodalmi Újság rendkívüli számában közzétett írószövetségi kiáltványt a Bem téren a tüntetők előtt felolvassa. A Nagy Imre hatalomra kerülését követelő kiáltvány Déry általi felolvasására, rajta kívül álló okokból, nem került sor. (Örkény István, Zelk Zoltán vallomása.)

Amikor nyilvánosságra került Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, a csoporthoz tartozó, illetőleg politikai célkitűzéseivel egyetértő írók tevékenysége arra irányult, hogy Nagy Imre az esemé- (12) nyékét forradalomként értékelje. Az írók említett körének tevékenysége keretében Déry Tibor október 24-én délelőtt személyesen közölte Nagy Imrével elgondolásaikat annak a követelésnek kifejezésre juttatásával, hogy az eseményeket „forradalomként" kell értékelni és az ellenforradalmárok részére engedményeket kell tenni. (Tardos Tibor vallomása.)

Október 26-án Déry részt vett az írószövetség elnökségének röpirat formájában közzétett azon határozata meghozatalában, amely teljes amnesztiát követelt a népi demokratikus államrendet fegyverrel támadó ellenforradalmárok számára, s a szovjet csapatok kivonulására, „nemzeti egységkormány” megalakítására, az események „nemzeti mozgalommá” minősítésére vonatkozó követeléseket is tartalmazott. (Eredeti okirat és Örkény István vallomása.) (13)

Október 27-én részt vett Nagy Imre ama rádiónyilatkozatának összeállításában, amely a vezető (14) szervek határozatának meghamisításával tette közzé az események „forradalomként" való értékelését. Nagy Imrével, Gimes Miklóssal, Losonczy Gézával, Lőcsei Pállal, Haraszti Sándorral és Jánosi Ferenccel együtt megkezdte a fogalmazvány szövegezését, a teljes megfogalmazásában azonban nem vett részt. (Gimes Miklós, Örkény István vallomása.)

Október 28-a és 30-a között az ellenforradalmat dicsőítő rádióbeszédet tartott, amelyben többek között kijelentette, hogy: „Boldog és büszke vagyok, hogy írótársaimmal együtt, mesterségünknél fogva első hallói és leírói lehettünk a nemzet szavának. A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma, egyúttal az első győzelmes forradalom is, amióta a magyar történelmet jegyzik.” Dicsőítette az ellenforradalmárok fegyveres harcát és súlyosan rágalmazta az államrend politikai vonalát. Többek között azt mondotta, hogy „... tíz év alatt lépésről lépésre kilopták lábunk alól az (15) országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíteni és ehelyett vérből és hazugságból rakott börtönfalak közé zártak." Beszéde végén a „forradalom” érdekében történő további nemzeti összefogásra buzdított. (Eredeti okirat.)

165