Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. augusztus 13 - 1957. augusztus 16
1957 tötték el, és soha nem hívták meg a Politikai Bizottsági ülésre, hogy vele beszéljék meg előbb az elkövetett hibáit. Említést tett még arról, hogy miután sérelmesnek tartja a vele történteket, több memorandumot írt a pártnak. Arról azonban nekem soha nem beszélt, hogy önkritikát gyakorolt pártból való kizárása után. Ezért felháborodással fogadtam, amikor ezt itt megtudtam, mert a velem való beszélgetés alkalmával élesen támadta az akkori pártvezetést, ugyanakkor pedig önkritikát gyakorolt, elismerve saját hibáit. Kettőnk között az érintkezés 1955 nyarától igen ritka volt, kb. 8-10 esetben látogattuk meg egymást családostól az októberi eseményekig. Az összejövetelek alkalmával a fő téma az volt, hogy Nagy Imre igen sokat beszélt az ő, szerinte, igazságtalan, őt ért (sic!) pártbüntetésről, s ebben a kérdésben egyetértettünk. De nemcsak mi ketten, hanem a köréje csoportosult személyek is. 1955 nyarától, amikor közelebbi baráti viszonyba kerültünk egymással, tapasztaltam, hogy gyakran meglátogatják Nagy Imrét Losonczy Géza, Haraszti Sándor, Újhelyi Szilárd, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós. Az írók, újságírók nagyobb többsége, akikről nem tudom, hogy a lakására jártak-e, de Nagy Imrével szimpatizáltak. Név szerint emlékszem Gimes Miklós, Boldizsár Iván, Fekete Sándor, Lőcsei Pál újságírók; Zelk Zoltán, Benjámin László, Veres Péter, Illyés Gyula stb. írók. Több név nem jut eszembe. KÉRDÉS. Mit tud arról, a Nagy Imre körül kialakult csoport mit tett Nagy Imre személye népszerűsítése érdekében? FELELET. Nincs arról tudomásom, hogy szervezett formában történt-e intézkedés Nagy személyének népszerűsítésére, mert én ilyenben nem vettem részt. Az azonban tény, és én is tapasztaltam, hogy kezdetben szolidabb formában csak egymás között vetettük fel a Nagy Imrét ért sérelmeket, majd októberig bezárólag mind nyíltabban esett szó erről, míg végül is néphangulat lett belőle. Azt nem tudom, hogy ehhez volt- e köze a Nagy Imre híveinek, mert külföldön tartózkodtam, de véleményem szerint, feltétlen a főhangadók Nagy Imre hívei voltak, mert elsősorban nekik volt érdeke Nagy Imre hatalomra jutása, mellyel én is egyetértettem. KÉRDÉS. Mit tud Ön arról, Nagy Imrének milyen szerepe volt az űn. írói memorandum ügyben? FELELET. Megismétlem korábbi vallomásom, hogy az írói Memorandumot nekem Zelk Zoltán mutatta meg az írószövetségben azzal a megjegyzéssel, hogy írjam alá; még hozzátette, ne törődjek azzal, ki készítette. Ebből adódóan nem tudom, ki készítette, vagy hogy Nagy Imre tudott-e róla. A következményeket illetően előadom még, hogy a párt felszólított valamennyi aláírót, hogy vonjuk vissza az aláírásunkat, melyet többen, mások és én magam sem vontam vissza, melyet követett súlyos pártbüntetés. KÉRDÉS. Ismertesse, kiknek mutatta be Ön a Petőfi Kör sajtóvitán tett hozzászólását a Nagy Imréhez tartozó csoport tagjai közül? FELELET. Emlékezetem szerint Petőfi-köri beszédem elejét - nem a teljes szöveget - az Újságíró Szövetségben felolvastam Haraszti Sándor, Benjámin László és Zelk Zoltán előtt. Nem tartom kizártnak, hogy Losonczy Géza is jelen volt. Emlék134
