Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Október végén
1957 Balkéz felől a lámpát tartó Miska halkan kuncogott.- Nézi - ismételte Pityu. A kis piros fedelű könyvecskét az ember lába elé dobta.- S most mit csinálsz vele?- Nem értem - mondta az ember. —Moot Nem érti! Azt kérdem, hogy mit csinálsz vele? Leköpöd? Miska úgy röhögött, hogy a lámpa fényköre keringeni kezdett az ember feje körül. — Hülye, tartsd nyugodtan azt a lámpát - mondta Pityu. — Szóval leköpöd?- Persze, hogy leköpi - mondta Miska az izgalomtól dadogva. - Különben úgy képen törlőm, hogy beleragad a falba.- Kuss - mondta Pityu. - Szóval mit csinálsz vele? Az ember nem felelt.- Leköpöd? Az ember tovább hallgatott. Pityu Miska felé fordult. - Nem hallom, hogy mit mond. Te hallod? A tömzsi szőke fiú felemelte irtózatos tenyerét: - Majd mindjárt meghallod meg ... meg ... meghallod ... dadogta izgalmában.- Tedd le a kezedet! - mondta Pityu. - Már mondtam, hogy nem szeretem az erőszakoskodást. Vagy leköpi mont mindjárt előttünk Azt már bevallotta, hogy rohadt kommunista spicli, s azért majd megkapja a büntetést, ami az ilyen rohadtaknak jár. De most vagy leköpi itt mindjárt előttünk a tagsági könyvét, vagy egy percen belül belelövök a hasába. Gondolom, ezt meghallotta.- Meghallottam - mondta a falnál álló ember.- Szóval leköpöd?- Nem - mondta az ember.- Megnézheted az órát, Miska - mondta Pityu. - Ha letelik a perc, akkor szólsz.- Nem kell megvárni, míg letelik - mondta az ember nagyon csendesen. Mária lőhetsz.— Várhatnál egy óráig, az is hiába volna. Mária lőhetsz. Egy évig is. Máris lőhetsz, te ganaj. Legalább előbb megszabadulok a látványodtól. De egyet mondok, el ne felejtsd: a büntetést nem kerülitek el. Az utolsó szavaknál váratlanul leeresztette kezét s egy kissé kinyújtóztatta derekát. De Pityu nem lőtt: a felemelt revolverrel teljes erejével lesújtott az ember fejébe. Ez megtántorodott, de még mielőtt elesett volna, Pity« még már egy második, még nagyobb ütés érte koponyáját, arcát azonnal elöntötte a vér s hang nélkül elzuhant a padlón. Bent a másik szobában az ágyban fekvő öregember, mihelyt rájuk nyílt az ajtó, visítani kezdett. A gyerek mellette feküdt, gombócba gyűrődve a takaró alatt. - Ne idegesítsen, papa - mondta Pityu -, mert magát nem akarjuk bántani. De ha nem csukja be a száját, akkor fejbe vágom. A szobában érdemes dolgot mindössze egy vekkerórát találtak, azt Miska vágta zsebre markolta fel, egy kis nyeles kézitükröt, a sarokasztalon egy csípőfogót, egy bőrnaptárt bőrbe kötött naptárt, egy doboz Kossuthot, az asztalfiókban egy kis ollót, nyeles csontfésűt, s egy kék selyemkendőt. Miska egy aranykeretes képet is leakasz125
