Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957-1964
1957 1964 hogy a cellában ülő mit vehetett a kezébe, hanem a hozzájuk kapcsolódó levelek révén azt is elárulja: mit, mikor kért és milyen célból vett kézbe. Melyik éppen időszerű fogalmazásához használta fel? Vagy távolabbra tekintve: évekkel később melyik cikkében vagy „hordalékában” látjuk viszont az itt felismerteket. Arról már nem is szólva, hogy miként és hogyan épült be mindez Déry gyarapodó és változó világképébe. A börtönben írt önálló alkotások időrendjében először az 1957 júniusában keletkezett Lelkiismeret-vizsgálatról és a hozzá kapcsolódó Október végén című elbeszélésről kellene szólnunk. Ám érdemben nincs mit mondani róluk: egyértelműen a kihallgatások során kicsikart írások, amelyeknek nincs igazi alkotói hozadéka. Az 1957 és 1958 fordulójához köthető A magyar lány című színdarab fogalmazásakor az író még félszemmel fogvatartóira figyelt. Ám ez már önálló kezdeményezés, s ráadásul egyfajta csakazértis indítékból fakad. Az 1934-ben, a bécsi munkásfelkelés, illetve utóvédharc eseményei közt játszódó darab ugyanis egyértelműen 1956-ra utal. A szabadság jelképévé légiesülő főhőse, Kornis Éva egyben a magyar október szellemiségét is megjeleníti. (A színművet évekkel később Bécs, 1934-ként mutatta be a Nemzeti Színház, [1. Gách Marianne: Bécs, 1934. in Barátságos pesszimizmussal, 1966], s ezzel a címmel szerepel az életműkiadásban is: Színház. 553-647.) A magyar lány után két önéletrajzi ihletésű alkotás következik. A pontos dátumhoz nem köthető Elbeszélés - regénytöredék, amelynek szereplői egyértelműen Déry családjához, ifjúkorához kötődnek. Maga a főhős is voltaképpen az író alteregójának fogható fel, különösképpen tetteiben és erkölcsi nézeteiben: a hétköznapok közt csetlő-botló, jóindulatú nagy kamasz - egyértelműen ő, akit naivitása és tapasztalatlansága számos konfliktusba sodor. (Nem nehéz ráismerni arra a párhuzamra, amely némi áttétellel rímel Déry 1956-os magatartására, illetve becsapottságának azokra a felhangjaira is, amelyek a per és ítélet nyomán kialakultak benne.) E töredéket kötetünkben közöljük először a maga teljes folyamatosságában. Az Önéletrajzi jegyzetek keletkezését írójuk egyértelműen 1958 június végére helyezi. E feljegyzések valós tényeket, eseményeket sorakoztatnak, kötetlenül, az emlékek szabad sorjázásában, bár egészében mégis időrendet tartva. (Akár az egy évtizeddel később keletkezett ítélet nincs anyaggyűjtésének is felfoghatjuk.) Szövegét - bevezetéssel és jegyzetekkel - Börtönnapok hordaléka címmel tettük közzé 1990- ben a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Múzsák közös kiadásában. 1958 második felében Déry megszakítja feljegyzéseit, ugyanúgy, mint az Elbeszélés cselekményszálát. Változatlanul él benne a számvetés szándéka, de nem elégíti ki a csak saját egyéniségére, sorsára korlátozódó vizsgálódás. Az egész világgal kíván számot vetni - szembesítve azt eszméivel, meggyőződésével. Beidegződések nélkül, hidegen és racionálisan. Lezárva például azt a régóta húzódó legendát a Szovjetunióról, amelynek évekkel azelőtt ő is engedett. Ha csak önmagában is, de kimondva, hogy a szocializmus eszméjét ez az ország lejáratta, tönkretette; s nemcsak erkölcsileg, hanem gazdaságilag is. - De nem jutott jobb következtetésre a nyugati fogyasztói társadalommal szemben sem, úgy érzékelve, hogy annak szabadságeszménye, 10
