Botka Ferenc szerk.: Három asszony. Déry Tibor levelezése feleségeivel Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával (Déry Archívum 11. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1995)

S végül Böbének e filológiai szorgoskodása közvetlenül is kapcsolódik kötetünk anyagához. Déry letartóztatását követően gondos feljegyzéseket készít férje börtönéveivel kapcsolatos eseményekről, börtönlátogatásairól, a hatóságokkal való küszködéseiről s nem utolsó sorban gondosan őrzi kettőjük levélváltásait. Majd a hatvanas évek elején mindezt időrendbe szedi és Kronológia 1957. január 19-től címmel le is gépelteti. E 143 oldalnyi dokumentum nemcsak az események rekonstruálása miatt fontos forrás - nagyon sok levélnek a szövegét is kizárólag ez a gépirat őrizte meg számunkra. (Az eredeti levelek egy része vagy elveszett, vagy lappang; esetleg más hagyatékban, ahova ajándékozás útján kerülhetett.) Nem lenne helyes elhallgatnunk: Böbe ezen előmunkálatai nélkül nem tudtuk volna a sajtó alá rendezést ebben a viszonylagos teljességben elvégezni. Mindössze két évvel élte túl férjét. Halála előtt - a Déiy Alapítvány létesítésével - gondoskodott emléke ápolásáról és arról, hogy a hagyaték a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerüljön. Az alábbi levelezés is ennek része. Böbe szövegeiben igyekeztük megőrizni az érdekelt sajátos, érzelmi közbeékelésekkel tarkított mondatfázését és központozását. S talán nem jártunk el helytelenül, amikor ragaszkodtunk az írásos beszámolókat időnként kiegészítő rajzok reprodukálásához; már csak azért is, mert ezek a maguk „nyelvén" látványosan érzékeltetik a levélíró humorát és már említett játékosságát. 71 Kunsági Mária naptár-noteszei pontosan beszámolnak a napok eseményeiről. Déry neve 1953. november 29-én bukkan elő a feljegyzések közt: feltehetően ekkor látogatta meg először jövendőbelije. A házasságkötésig tartó két esztendő „levelezése" valójában véve csupán rövid üdvözletekből és üzenet-váltásokból áll. A Paulával való levélváltásokkal szemben csekély az információs értékük. Csupán szűkszavú életjelek, amelyek mégis nélkülözhetetlenek kapcsolatuk időrendjének és tartalmának rekonstruálásában. Éppen ezért kommentálásuknak az előbbieknél valamivel bővebb keretet biztosítottunk. A legelső virágrajzos képeslap Salgótarjánból keltezett, s minden bizonnyal Kunsági Mária valamiféle szerepléséhez kapcsolódik. Lehet, hogy a Fővárosi Vígszínház Miljutyin Szibériai rapszódia című operettjét adta elő, amelyben Böbe korábban Irina szerepét alakította. Ám az is elképzelhető, hogy csak egy egyszerű műsoros esten lépett fel. A tények sajnos sem a Salgótarjánban kiadott Szabad Nógrád című napilapból, sem Böbe naptárfeljegyzéseiből nem derülnek ki. (Utóbbiból csak annyi, hogy a képeslapot két nap késéssel adták postára. A bejegyzés ugyanis december 6-nál említi a várost.)