Botka Ferenc szerk.: Három asszony. Déry Tibor levelezése feleségeivel Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával (Déry Archívum 11. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1995)

133 Zelk Zoltán, akit Déry Tiborral együtt ítéltek el, október 15-én kiszabadul. Szomorú szabadság! Felesége június 24-én meghalt. Lehet, ez a körülmény indította Böbét arra, hogy öt hónap elteltével közölje férjével a leverő hírt a Mama haláláról. A levélben leírtak - az időeltolódást kivéve - minden részletükben megfelelnek a valóságnak. Mama csütörtökön reggel 7.15-kor elaludt. Semmit nem szenvedett. Kilenc nappalig előtte még csodálatosan jól volt, ez kedd volt, de másnap belázasodott, már csak egy-egy mondatot beszélt velem és az orvossal, aki tüdőgyulladást állapított meg. Nem panaszkodott fájdalomra, fáradt és álmos volt. Szerdától állandóan aludt. Nyolc nap alatt Mromszor lépett fel újból és újból tüdőgyulladás. Az orvos, dr. Fellner

1 kétszer-liáromszor jött naponta. Mama szíve állandóan gyöngült és csütörtök reggel örökre megállt. Egy pillanatig sem volt magánál, nem szenvedett. Szombaton kettőkor volt a temetés a Farkasréti temetőben. Drágám, Tibor! Semmi vigasztalót nem tudok, azon kívül, Iwgy Mama nem tudta, Iwgy beteg, nem szenvedett. Miiben orvosilag-emberileg elképzelhető gyógykezelést, ápolást megtettünk, nem adtuk fel a reményt, éjjel-nappal mellette voltunk, az orvos, Irénke, Pista, Rózsi, egy ápolónő és én felváltva és együtt. Eletem, nagyon fáj, Iwgy ilyen fájdalmat kell okoznom, talán jobb lenne nem megírni Neked. Jaj Istenem, azt sem merem. Csak Te adlwtnál tanácsot. Tibor! Mama nem tudott meg semmit Rólad, büszke volt Rád az utolsó pillanatig, semmiben nem szenvedett hiányt. Nem tudom, mit kellene írni. Szeretném fogni a kezedet. Veled sírni. Nem tudom, mit írjak, leltet, Jwgy Jwzudni Jcellett volna, nem tudom. Csak azt tudom mondani, Jwgy mindent megtettünk, lelkiismeretem tiszta, a fájdalma fáj és Te szívem. Csak azt tudom, Jcönyörgök, Jtidd el, Mama büszlce volt Rád, mindene megvolt, mm szenvedett. Könyörgök, lásd, 96 éves, boldog, büszlce anya volt az utolsó pillanatig. Tudom, Jwgy a legdrágábbat veszítetted el, amit ember elveszítJtet, de könyörgök, ne hagyd el magadat velem is Jcötelességed van. Nem tudok nélküled élni. Abban a pillanatban befejezem, Jw Veled valami baj lenne. Tudom, Jwgy ez zsarolás, de én amíg élek, Veled aJcarok élni. Mindenben veled, örökké Jtű, együttérző szerető Budapest, 1958. nov. 3. (Életem! NéJwny nap múlva látjuk egymást, ne sírj, én sem sírok!!! Nagyon szeretlek!)

2 Feleséged 1958. XI. 3.