Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Munkában a „hanyag trónörökös" (49-61. levél)
len. S mivel kollégái egy emberként kiállnak mellette, a szervezkedés eredménnyel zárul; de a vérig sértett Hermann bácsi ragaszkodik távozásához. (Az itt és a következő bekezdésben leírtak részleteit lásd az író ítélet nincs című életrajzi regényének „Halott hitelezők" című fejezetében.) 1918 tavaszán ez egyet jelentett a vállalat által biztosított katonai felmentés elvesztésével. Ennek következtében a lázadót behívják és besorozzák. A bal bokája feletti seb és rövidebb bal karja miatt ugyan nem osztják be csapatszolgálatra, de élete ettől fogva kaszárnyához kötődik. Igaz, csak Budapesten, ami azzal jár, hogy kimenőiben gyakran hazalátogathat, ám a korábbiakhoz képest terhes és megalázó függést az érdekelt így is rendkívül nehezen viseli el. Annyi irodalmi haszna mindenesetre volt új élményeinek, hogy általuk - ha közvetetten is - kapcsolatba került a háború embertorzító hatásaival s az öldöklés ellen feltámadó ellenállással és szabadságvággyal. Ezek állnak egy lázadó katonaszökevényről szóló eposztöredéke és nagyívű - a fantasztikumot is felvonultató - háborúellenes kisregénye, A kéthangú kiáltás mögött, amely 1918. október 16-án jelent meg a Nyugatban. Ujabb közlései: az azonos című gyűjteményes kiadás (1968) és az Alkonyodik, a bárányok elvéreznek című kötetben (életműkiadás, 1972). Végül, de nem utolsósorban: 1918 sorsforduló a szegény papa életében is. Szerencsétlen módon elesik, s a kezdetben jelentéktelennek tartott sérülése tartós károsodást okoz mozgásában. Felépül ugyan, de már csak mankóval tud közlekedni. Az előttünk álló levél erről a szomorú változásról számol be a mamának, aki - augusztus lévén - szokás szerint nyaral valahol. Ezúttal nem sikerült kideríteni pontos tartózkodási helyét. OK Budapest, 1918. aug. 1. Drága Mamuskám! Nina néni már beszámolt Neked róla, hogy Papával történt egy kis baleset. Elesett, és a bal lábán egy kicsit megrepedt egy csont. Most mindjárt megkérlek, nehogy felizgasd magad az Isten szerelmére, és ne nyugtalankodj, ez teljesen jelentéktelen dolog, az az egyetlen kellemetlen benne, hogy a gyógyulás talán két hetet vesz igénybe. Egyébként már holnap felkelhet, és járkálhat a gipszkötéssel. Papát azonnal a Grünwald szanatóriumba' vittük, Dr. Fischer (aki Georginák csinálta a cipőt) azonnal megröntgeneztette, és aztán megcsinálta a gipszkötést, és Papa most egész jókedvűen fekszik a saját ágyában. Tegnap még nem írtam meg Neked a dolgot, mert még nem tudtuk, meddig fog tartani a história, és arra számítottam, hogy Papa még vissza tud utazni Eomnicra. Mivel azonban nyugalomra van szüksége, így ezt a tervet elejtettem. Papa most talán még néhány napig a szanatóriumban marad (két-három napig talán és csak azért, mert az orvos még naponta akarja őt látni, és a Svábhegyre 3 nem tud felmenni), aztán pedig vagy a Svábhegyre viszik, vagy a Delmar-féle lakásba 4 , ahol van személyzet. Utóbbira abban az esetben kerül sor, ha a Svábhegyen lakó Dr. Preisach } nem venné át a kezelést, vagyis a még szükséges megfigyelést, azt viszont nemigen tudnám megmondani, miért ne tenné! Mindezt egyébként legkésőbb holnap már biztosan fogom tudni.
