Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Munkában a „hanyag trónörökös" (49-61. levél)
nekem? Azt a 21 Kr-t, amivel erre a hónapra tartozom, még ma meg fogom fizetni, mivel kézhez kaptam némi hátralékot. Tegyétek meg nekem, és kicsit kíméletesebben járjatok el, mert egy ilyen levelet körbehordoznak egész Galócáson; Papa meg vonja vissza a tiltását. Természetesen nem fogja megtenni, ahhoz, hogy a kis kéréseim teljesüljenek, előbb mindig hat levelet kell megírnom. Nem tudom, honnan értesültetek arról, hogy a kutya, amit tartok, havonta 30 Kr-mba kerül: mindenesetre nagyon rossz a forrásotok. A kutya 6 Kr-ba kerül havonta, egy fillérrel sem többe, és annyira szeret engem az az állat, és annyi örömet szerez nekem, az egyetlen szórakozásom itt, úgyhogy a világért sem ajándékoznám el. Budapestre is magammal fogom vinni, ha végleg elmegyek Galócásról, és Andorhoz fogom adni a zugligeti villába. 2 A munka körülbelül 8 órakor kezdődik. Papa megint felhozza azt a régi dolgot a klasszikusokkal.' Nem tudom, hol vannak azok a könyvek, Andornál talán kettő van. Kérlek, írjátok meg részletesen, hogy van az én szeretett Georgim! Most Mama levelére: hogy Hermann bácsi miért vágott különös arcot, amikor rólam volt szó, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy sosem válaszol a leveleimre, hogy a születésnapomra még eg)i pár sort sem küldött, és azt tudom, hogy én többet nem írok neki, mert talpnyaló nem vagyok. Aztán azt írod, hogy 16 Kr-t mosásra nem adhatok ki; a 16 Kr először is másfél hónapra szólt, aztán meg mit csináljak, ha egyszer a mosatás, ha a szennyest Kolozsvárra küldi az ember, sokkal többe kerül? Egyébként is olyan öltözékben járok, mint egy vadember, nincs egy rendes ruhám, és csak puha ingeket veszek fel. A propos: kérlek, küldjetek egy pár kesztyűt, mert szabályosan lefagy a kezem. Már napok óta hótakaró van a hegyeken, és éjjel még 10° hideg is szokott lenni. Egyébként fölöttébb meg is edződtem, a legnagyobb hidegben a könnyű barna kabátomban járok, és mivel nem hűlök meg, így megspóroltam egy bundát, ami itt ugyan mindenkinek van, de én nem engedhetem meg magamnak, mert legalább 80-90 Kr-ba kerül. A télikabátot kímélem. Három és fél hónapja nem adok ki egy krajcárt sem saját passziómra, a cigarettán kívül, nem járok el, nem utazom sehova. Ezzel minden kérdés el van intézve. A zakót nem kell elküldenétek, ha a portóköltséget meg akarjátok spórolni, és remélem, hogy úgyis kapok egy ruhát Budapesten, azt ugyan nem tudom, miben fogok járkálni Budapesten az első napokban, mert egyáltalán nincs semmim, szó szerint. A fatelepen már két nadrágot nyűttem szét teljesen. Kohn igazgató 4 , azt hiszem, megvan velem elégedve, bár nem tulajdonítok különösebb fontosságot a véleményének, őt meg egyáltalán, úgy, ahogy van, fumigálom. Most nagyon barátságos ugyan velem, és jóakaratúnak mutatja magát, de én nem hiszek neki. Remélem, és azt szeretném a leginkább, ha december 20-án utaznék el innen, és el sem mondhatom, mennyire örülök a majdani viszontlátásnak. Csókollak és ölellek Mindannywtokat ezerszer A Benneteket nagyon szerető Tiborotok 1913. XI. 14.
