Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Munkában a „hanyag trónörökös" (49-61. levél)

Munkában a „hanyag trónörökös" Rosenberg Hermann, a mama öccse 1895-ben alapította fakitermelő vállalatát, amelynek magja a Verőce vármegyei (szlavóniai) Nasice környékén elterülő erdőgazdaság volt. Szerencsés kézzel irányított vállalkozása gyorsan gyarapodott, hála annak az elképzelésnek, amely nem kívánta elkótyavetyélni a kitermelt nyersanyagot: fűrésztelepek, majd hordó- és parkettagyártó részlegek létesítésével maga gondoskodott annak feldolgozásáról, de alkalmasint nem zárkózott el a gyengébb minőségű áru tűzifaként való értékesítésétől sem. A vezetés módszereit tekintve bizony rámenős volt, s nem riadt vissza kisebb-nagyobb szabálytalanságoktól sem, főleg adózás tekintetében, avagy - monopol helyzetbe kerülve - az árak önkényes megemelésében. Ennek következtében a vagyon rohamosan növekedett, egymás után nyíltak a részvénytársasággá alakuló vállalkozás tátrai, szatmári, maroshévízi (Erdély), barcsi (Dél-Dunántúl), susinei (Horvátország), boszniai telepei és gyárai. A terjeszkedés gyakran fúziók formájában valósult meg, korábbi kezdeményezések, mint például az erdélyi Lomási- vagy az ausztriai Neuschloss-vállalkozás bekebelezésével. Különösen nagyot lendített a társaság vagyoni helyzetén az első világháború. A hadsereg-szállításokból ömlött a pénz. Az alapítás húszéves évfordulójára a Nasici az egész Monarchia egyik legjelentősebb faipari részvénytársaságává növi ki magát, amelynek már szűkek lettek az Andrássy út 19. alatti irodái, ezért rangjához illő székházat építtet a Lipótváros szívében, a Nádor és az Arany János utca sarkán. (Tervezői az ország élvonalába tartozó Révész Sámuel és Kollár József műépítők voltak.) Ma is épségben lévő homlokzatán és erkélyén fatörzseket gurító erdőmunkások és a különféle famunkákat végző jelképes figurák láthatók. - Az ország milliomosai közé emelkedett Rosenberg Hermann - a még ekkor is élő feudális hagyományokat követve - nemességet kért, pontosabban nemességet vásárolt, s előnevébe egyik horvátországi telepét, Gyurgyenovácot választotta. A Nasici helyzetét a trianoni békeszerződés sem rendítette meg. Az utódállamok szétaprózott részlegeinek összefogására Rosenberg Hermann „Unió Nasic" elnevezéssel új részvénytársaságot alakított, s alaptőkéjét svájci frankban deponálta. Az üzlet kétségen kívül nehézkesebben alakult, de a tanningyártás fokozásával még mindig új telepek létesítésére nyílt alkalom, részben Jugoszláviában, részben Spanyolországban. Az 1929-es válság viszont alaposan megrendítette az „Unió Nasic" helyzetét, s az alapító 1932-ben bekövetkezett halála után az egyesülés csendben széthullott. (A vagyon