Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Kitekintés

Kitekintés További levelekre már nem volt a mamának szüksége. Májusban tüdőgyulladást kapott, s június 5-én csendben elszenderült. Utolsó napjaiban tekintete az ajtóra tapadt - fiát várta a búcsúszóra. Böbe tisztességgel eltemettette; jó barátoktól kísérve követte a koporsót. A gyászt hosszú hónapokig titkolja. Attól fél, hogy a hír még mélyebbre süllyeszti férje klausztrofóbiától amúgy is végsőkig megviselt kedélyét. Végül november 3-i levelében elszánja magát a bejelentésre. Déry állapota ekkorra valamelyest már javult. Ceruzát, papírt kapott, hozzákezdett az utóbb G. A. úr X-ben címmel közzétett regényéhez. Másfél év múlva, 1960. április elsején kegyelemmel szabadul. A nemzetközi és a hazai helyzet hatására a hatalom általános amnesztiát hirdetett ki. 1962-ben az író büntetését jogilag is eltörlik. 1962 végén feloldják az író publikációs tilalmát. Már nem csak fordításai, hanem eredeti elbeszélései is kezdenek megjelenni. (A hallgatás éveiben fordította le Déry Honoré de Balzac: Gobsec és A kalandor, Lion Feuchtwanger: Rókák a szőlőben, William Golding: A legyek ura, Ernest Hemingway: Fiesta. A nap is felkel, Carson McCullers: Magányos vadász a szív című regényeit.) E fordítások közti szünetekben örökíti meg - Két asszony címmel - felesége és édesanyja történetét. A téma azonban még 1963-ban is kényes volt idehaza; az Újvidéken megjelenő Híd februári száma hozta nyilvánosságra. - Néhány év múltán Makk Károly - Konrád György segítségével - egybegyúrja az 1956-ban közzétett Szerelem című elbeszéléssel, s költői erejű filmalkotássá alakítja. Kezdetben nem engedélyezik bemutatását, a „dobozban maradt" filmek között raktározzák. 1971-ben azonban kijut a cannes-i filmfesztiválra, s nagydíjat nyer. Ezt követően bejárja a nagyvilágot. Dokumentumkötetünk e világhírre jutott történet hiteles hátterét kívánta bemutatni - Déry Tibor nem mindennapi életútjának foglalatával. „Utóéleté"-ben - legalább a felsorolás szintjén — szólnunk kell a börtönbüntetés alatt és után írt művekről: a G. A. úr X.-ben (1964), A kiközösítő (1966), az ítélet nincs (1969), a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1971), a Kedves bópeer...! (1973), A félfülű (1975), a Kyvagiokén (1976) és a „napok hordalékának" elnevezett késői publicisztika (1972, 1975, 1978) köteteiről; amelyek immár nemcsak magyarul, de - különböző világnyelveken is hozzáférhetők. Velük és általuk vált teljessé az életmű, amelynek megalapozásában - mint érzékelhettük - bizonyos mértékig a Mamának is része volt.