Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Börtönévek, 1957-1958 (369-391. levél)

„beszámolók"-ban a vizsgálati cella üres falai - „tiroli mintára berendezett lakószobáivá, s az egyfogásos rabkoszt - az erdészné ízletes főztjévé... A mesét tovább kellett folytatni. Minél jobban elhúzódott a kivizsgálás, annál messzebb kellett menni a helyszínekkel, amelyek elfogadhatóságát talán az is elősegítette, hogy ezek képzeletben újra elvitték az írót nyugtalan fiatalsága számos ismert - a húszas és harmincas évek leveleiben is megörökített - színhelyére. (A barátok és Böbe segítő asszisztenciája odáig ment, hogy például az Olaszországban „írt" üzenetet a nagyobb hitelesség kedvéért - a kinn járó ismerősök - olasz címzéssel és bélyegekkel ellátva adták postára.) A kegyes hazugsággal párosuló megtévesztés végül is sikerült. A mama elhitte a képtelen történetet. 369 Budapest, 1957. ápr. 26. Drága Mamus, sebtében: a Mátrába utazom, hogy megírjak egy filmet, éppen most kaptam meg a megbízást. Onnét valószínűleg megyek tovább Csehszlovákiába. Borzasztóan sietek, már nem tudok elmenni Hozzád, különben lekésném a vonatot. Vigyázz Magadra, drága Mamus, én örülök a munkának. Ezer, ezer csók Tibor Üdvözlöm Irént, Pistát. 1957. ápr. 26. [Böbe kézírásával] 370 OH Budapest, 1957. máj. 14. Drága Mamus, nem tudom, mikor ér el a levelem, mert itt fönn a hegyen nincsen posta, és a leveleket leküldi az ember, mihelyt alkalom adódik, ami viszont nem mindig megbízható. Itt fönn gyönyörű - leszámítva a két-három viharos napot. Egész nap dolgozom, ami annyit jelent, hogy sétálgatok az erdőben, papírral és ceruzával a kezemben, és azonnal feljegyzem, ami az eszembe jut. Egy erdésznél lakom, egy csodaszép, tiroli módra berendezett szobában, kilátás egy erdei tisztásra, az erdészné főz rám, egyébként kitűnően.