Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Ellenzékben (323-368. levél)

özv. Déry Károlyné Budapest VI. Bajza u. 2. Törökmező, 1956. aug. 10. Drága Mama! - nagyon jól vagyunk, jól érezzük magunkat. Remélem Mama is jól van? Irénkét, Pistát üdvözöljük! Millió csókkal Mária 1956. aug. 10. Gyönyörű idő, ezer csók Tibor 358 A késő nyári hónapokban folytatódnak Déry - reformpolitikához kapcsolódó - írásai a sajtóban. Az Irodalmi Újságban közölt (aug. 25.) Téglafal mögött című elbeszélés a gyári munkásság elszegényedését teszi szóvá, - a megfélemlítettség légkörét, amelyben a nélkülözés legyőzi a félelmet, s többeket tolvajlásra kényszerít. Az Új Hangban ekkor (szept.-okt.) jelenik meg az egy évvel korábban írt Vidám temetés, az Irodalmi Újság szept. 8-i száma pedig az Útkaparó címmel készülő cikkgyűjtemény előszavát teszi közzé, amely elszomorító látleletét adja a sztálini korszak irodalompolitikájának: „Olyan kor - [volt ez] -, amelyben a szép elmélet csak fonákjával súrolta életünket. Az irodalompolitika szája beszélt, s nem tudta, mit látott a szem. A kéz nem tudta, mit mondott a száj. Nem ismerte a magyar valóságot, s ahol ez megismertette magát, ott erőszakot tett rajta. Szinte tévedhetetlen biztonsággal támadott a gyakorlatban majd mindent, ami jó elvétve született ebben a korszakban, s támogatta, bár olykor alig rejtett megvetéssel, mindazt, ami silány." 1956 nyarán Szilasi Vilmosék meghívólevele érkezik Svájcból, s így lehetőség nyílik egy újabb nyugati utazásra. Déry ezúttal Böbét is magával viszi. Napfényes kőrútjuk Ausztriában, Svájcban és Olaszországban - akár az elmaradt nászút pótlásaként is felfogható. Déry Károlyné Budapest VI. Bajza u. 2. Bécs, 1956. szept. 12. Mamus, szerencsésen megérkeztünk Bécsbe, a magyar követségen lakunk, öt percnyire a Kárntnerstrassétól, Böbe egyik elragadtatásból a másikba esik. Bécs napról napra szebb