Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Ellenzékben (323-368. levél)

Déry Tibor úrnak Budapest II. Sövény út. 8. Budapest, 1954. febr. 8. Tibor kedves. Könyörgök Neked; ne gyere ide hozzám, amíg ilyen hideg van (mínusz 18°). Teljesen jól vagyok. Gyöngéden ölellek Mama 11.18. 334 A Nagy Imre által meghirdetett reformpolitika 1954-re Déry írásaiban is éreztette hatását. E megújuló gondolkodás egyik első megnyilvánulása volt az a vita, amely Illyés Gyulai „pesszimista" versek című cikke (Irodalmi Újság 1954. jan. 15, 2. sz. 3.) körül kibontakozott, s amelyben Déry kiállt barátja mellett (Hozzászólás. — Csillag 1954. febr, utánközlése: Botladozás. Bp. 1978, 1. köt. 467-471.); elutasítja azokat a konzervatív támadásokat, amelyek szerint a szocialista irodalom eleve csak optimista lehet, s az „új" művészetben semmiféle pesszimista motívumnak nem lehet helye. Hamarosan alkotással is jelentkezik, egy szatirikus élű jelenettel (Talpsimogató. = Csillag 1954. ápr.), amely a parancsuralmi rendszert kísérő szolgalelkűséget vette célba. - A jó ügy érdekében még arra is hajlandó, amit eddig visszautasított, mondván, az író műveivel és nem publicisztikájával politizál. 1954 áprilisától rövid, Egy perces pillanatképekben exponálja a Művelt Nép című hetilapban az új politikai „vonal"-lal összefüggő kérdéseket. (Igaz, felbuzdulása csak néhány hónapig tart.) Sőt attól sem riad vissza, hogy Nagy Imre törekvéseivel való egyetértését közvetlenül, politikai indítású szövegkörnyezetben is kifejtse: „A párt júniusi határozata óta tagadhatatlanul jobban érzem magam írói bőrömben. Nagyobb nyugalommal, higgadtabban nézem napjaink történelmét, s benne a magamét, s fokozottabban érzem, hogy közöm van minden eseményhez, a legkisebbhez is az országban, fokozottabban érzem a személyes felelősséget is mindegyikért." (Az írók egyetértéséről. = Irodalmi Újság 1954. jún. 26, 15. sz. 2, utánközlése: Botladozás. Bp. 1978, 1. köt. 472-481.) E már-már vallomássá forrósodó sorok meggyőzően példázzák, hogy az 1945-ös felszabadulást követő csalódásai után Déry újra magára talál, s immár a Nagy Imre által kezdeményezett nyitásban látja a megújulásnak azt a lehetőségét, amely ifjúkora szocialista eszméit megvalósíthatja. 1954 júniusában az író - egy filmdelegáció tagjaként - a Szovjetunióba utazott, ahol szintén a reformtörekvések jeleit kereste. (Utibeszámolójának - Jegyzetek a Szov-