Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Ellenzékben (323-368. levél)

Ellenzékben A Felelet második kötete a júniusi könyvhétre jelent meg, s kezdetben kedvező fogadtatásban részesült. Ám időközben elterjedt a hír, hogy „ott fönn" gondok vannak vele. - Hogy mik, az hamarosan kiderült. A mű állítólagos hiányosságait Révai József két hosszú folytatásban elemezte a Szabad Nép augusztus 31-i és szeptember 1-jei számában (Megjegyzések egy regényhez). Nem akármilyen kritika volt ez! A művelődéspolitika első számú vezetője vette célba Déry alkotását - olyan részletezéssel és olyan hangsúllyal, mint azt három évvel korábban Lukács György munkássága kapcsán tették. - A kifogásolások lényege: Déry nem a maga történelmi jelentőségében ábrázolta a kommunista párt munkáját. Hőse, Köpe Bálint nem eléggé öntudatos, az író nem viszi a mozgalom közelébe, így osztályöntudatát, dletve annak „hiteles" kialakulását sem tudja művészileg megjeleníteni. Elméletileg szólva: ez a szocialista realizmus hiányát jelzi, hiszen ennek a módszernek éppen az a fő jellemzője, hogy a „pozitív" változásokat - ez esetben a párt tevékenységét és hatását - már csírájukban felismeri s eleve e jelentőségnek megfelelő hangsúllyal jeleníti meg. - Politikailag szólva: Déry műve a kommunista párt lebecsülését jelenti, ami nemcsak írói fogyatékosság, hanem súlyos tévedés, sőt hiba. - Csupán központi döntés kérdése volt, hogy ennek megítélését jogi útra terelik-e, vagy pedig megelégszenek nyilvános bírálatával és „megvitatásáéval. (Ne feledjük: a politikai perek ideje még nem múlt el. Rajk László elítélését követően folytatódtak a letartóztatások, még 1951-ben is.) Dérynék szerencséje volt: megelégedtek neve, regénye nyilvános meghurcoltatásával. Előbb az úgynevezett Központi Előadói Iroda nyilvánossága előtt „vitatták meg", majd utóbb az - ekkor már állami - kiadók lektorai számára rendezett tanácskozáson is megfogalmazták az ügy „tanulságai"-t. Déry ismerte a játékszabályokat. Nem ellenkezett, megígérte, hogy a regény további köteteinek írásában (és a meglévők átdolgozásában) megfogadja a fensőbbség tanácsait. Ám a Felelet első két kötetének folytatásából már egyetlen sort sem írt le. A mű töredék maradt. (A Felelet körüli ideológiai huzavonáról az író utóbb az ítélet nincs „...és társai" című fejezetében rajzolt gyilkos torzképet.) A mama jókívánságai a „viták" kellős közepében érték.