Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A felszabadulás illúziójában (282-322. levél)

Déry Tibor úrnak Budapest XIII. Rudolf tér 5. Budapest, 1950. nov. 29. Tibor, drága. Könyörgök, méresd meg magad, hogy meg lehessen állapítani, fogysz-e tovább. Iszol forró tejet ásványvízzel? Paulusnak is jót tenne. Ne gyötörjetek az egészségetekkel szemben tanúsított könnyelműségetekkel. Inkább ne gyere három napig Mama 319 Közel egy év telt el a mama következő születésnapi gratulációjáig. S ez az év továbbra is bonyodalmakkal teli. Paula nem találja helyét: hol visszatér a Rudolf téri lakásba, hol ismét valamelyik testvéréhez költözik. Végül válást kezdeményez. Közben Déry írói fogadtatásában is gondok támadtak. Már korábban is visszatetszést keltett bizonyos körökben az a törekvése, hogy a munkásélet változásait ne politikai tételekhez igazítva jelenítse meg, hanem a maguk sokszínűségében és ellentmondásosságában (lásd például egy jasszos magatartást felvevő munkáslány alakját az Égimeszelő című elbeszélésben, Forum 1949. máj.). Amikor azután a Szabad Nép karácsonyi számában közzétették az előbbire rímelő A fehér pillangó című történetet, amely egy nem sok tapasztalattal rendelkező lány szüzességének elvesztéséről szól (s amely Paula családjában valóban meg is történt), a pártbürokrácia „ügy"-et csinált a dologból. A szerkesztőség utasítást kapott egy „vita" megrendezésére, amelyen a behívott és felkészített gyári munkások elmondták az írónak: milyennek is kell ábrázolnia életüket, - s miért nem lehet példakép az elbeszélés könnyelmű, a politikával nem sokat törődő kamaszhőse. Az író körül megritkult a levegő, - s ez érezhető volt az április 27-28-án tartott első írókongresszuson is, ahol támadás érte, s Révai József (1898-1959), a művelődéspolitika irányítója „párton belüli útitárs"-nak titulálta. Elszántság kellett ahhoz, hogy ilyen körülmények között folytassa nagyívű munkáját, a Felelet második kötetét. írásában csupán annyi belső ellenállás érezhető, hogy egy árnyalattal több fenntartást és gőgöt kölcsönöz a regény másik főhősének, Farkas Zénó professzornak, aki Parcen Nagy Lőrinchez hasonlóan bizonyos tekintetben szintén Déry alteregója: erős, független egyéniség, aki szembekerül az oktatásügy hivatalos köreivel, de a mozgalomtól is távoltartja magát. - S visszatér a műbe Krausz Évi alakja