Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
A felszabadulás illúziójában (282-322. levél)
igaz, álnéven. így fanyalodott - sok más sorstársához hasonlóan - a ponyvaírásra és a már korábban is végzett fordításokra. A ponyvaként árult füzetnyi történetek, amelyek a Nagyvárosi regények című hetente kétszer megjelenő vállalkozás keretén belül jutottak - Dániel Tibor műveiként nyilvánossághoz, voltaképpen nem is igazi ponyvák. Nincs bennük sem gyilkosság, sem rablás, sem üldözés, sem nyomozás — hétköznapi emberek hétköznapi történetei; amelyek motívumai: zálogházi visszafizetés körüli komplikációk (A selyempongyola, Igenis úrfi), talált pénz (Peckes ember), erdőlicitálás Boszniában (Különös árverés), a házastársak közti őszinteség kérdése (Vikendház Gödön, A belga kisasszony), erőszak és igaz szerelem (Vihar a Dunán) - közvetve vagy áttételesen az író magánéletében gyökereznek. Ponyvává legfeljebb az izgalmasságra törekvő és tudatosan könnyed előadás tette őket. (Természetesen valamennyi kimaradt az író életműkiadásából.) Időközben megváltozott a Pester Lloyd szerkesztőinek korábbi elutasító magatartása. Theodor Dániel álnéven hajlandók voltak elfogadni az író régebben írt tárcáit, de alkalmasint az újakat is, mint például a már említett kutyatörténeteket (lásd 275/2. jegyzet) és néhány más írást is: In der Strassenbahn (1942. ápr. 22.), Ein Tatsachenbericht (1942. szept. 24.). Az egyéb napilapokhoz fűződő kapcsolatok viszont fokozatosan elsorvadtak. 1938-ban megszűnt a Magyar Hírlap, 1939-ben a Pesti Napló, a párton kívüli, szabadelvű Újság közlésrendje pedig rendkívül óvatossá vált. Egyedül Illyés Gyula ajánlhatott fel rangos publikálási lehetőséget, aki 1941 szeptemberében - Babits Mihály halála után - átvette a Nyugat utódjának, a Magyar Csillagnak a szerkesztését. Ám Déry tartotta magát korábbi elhatározásához, s az alkotómunka helyett a fordítást vállalta. Louis Bromfield, Richard Llewellyn, Octave Aubry, Francesco Perri, Howard Spring, Charles Nordhoff, Henry Troyat, Guiseppe Antonio Borgese, Jevgenyij Tarlé köteteihez tudott hozzájutni - amikor már a fordítói munkára is érvényesek kezdtek lenni a szigorodó korlátozások, s megbízóinak meg kellett találni kijátszásukhoz a kiskapukat. - A fenti névsor ezért a további kutatások során valószínűleg gyarapodni fog azokkal a fordításokkal, amelyeket barátai, Fodor József, Vas István és új feleség-jelöltje, Oravecz Paula neve alatt tettek közzé. Egy badacsonyi képeslap tanúsága szerint: Oravecz Paula 1941 őszén lépett be az író életébe. (A kép hátlapján Déry írásával: „Kisörsszöllőhegy 1941. szept. 5-15. Paulával Csendes villában, Kovács István vincellérnél.") Gyerekkori szegénysége, megaláztatások, kemény önnevelés s kalandos felnőttkor állt mögötte. Első férjét követve megjárta Dél-Amerikát; volt asszisztens, betegápoló; magára maradva az írással is megpróbálkozott. Közvetlen rokonságáról se feledkezzünk meg: foltozócipész édesapjáról, öt testvéréről, akik két kezükkel keresték kenyerüket. Rajtuk keresztül Déry azzal a társadalmi réteggel került közvetlen kapcsolatba, amelyhez tartozni kívánt. - A szerelem kötelékei mellett bizonyos művészi indítékok is hozzájárultak egymásra találásukhoz. Az író lelkesen szorgalmazta és támogatta Paula irodalmi ambícióit, aki biztatására hozzálátott nehéz, nevelőotthonokat megélt ifjúságának a felidézéséhez a Eacipő (1943), majd Negyvenhét köménymag (1946) című regényeiben.
