Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Börtönbe írt levelek (272-281. levél)

mindig a legjobbak esnek áldozatul a politikának, s ha már a költő sorsa, hogy félreértsék, vagy legjobb esetben kihasználják, még annyi megbecsülést sem kap, amennyi Minosz áldozatainak kijár." (Emlékül. In: Botladozás. Bp. 1978, 589-590.) Csoda-e, ha e szenvedélyes megnyilatkozás után tovább ritkult a levegő Déry körül (a „szovjetellenes" és „ellenséges hangú" Gide-kötet fordításáról most nem is beszélve). Az író akarva-akaratlan elszigetelődött. Szuverén magatartását sem a kommunista, sem a szociáldemokrata párt nem vállalta. (Elismerést egyedül írótársaitól: Illyés Gyulától és Fejtő Ferenctől kapott, akik a Nyugatban, illetve a Korunkban méltatták az ekkor már gépiratban keringő nagyregényét: Déry Tibor regénye. — Nyugat 1938. aug, 8. sz. 139-140, Egy kiadatlan magyar regény. = Korunk. 1938. nov, 11. sz. 1004-1005. Füzes György álnéven.) Pedig épp ez idő tájt lett volna szüksége a tevékeny jogi segítségre, illetve védelemre. - Nem az 1938. május 29-én kihirdetett ún. első zsidótörvényre gondolunk, amelynek ekkor még csak közvetett fenyegetését érezhette, hanem azokra a perekre, amelyeket a Visszatérés a Szovjetunióból lefordítása miatt indítottak ellene, s amelyek minél magasabb szintre emelkedtek, annál jobban szigorodtak ítéleteikben. Déry tettét ugyanis „az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntett"-ként értelmezték - annak ellenére, hogy Gide könyve bírálta a Szovjetunióban uralkodó állapotokat. A végső szót a Kúria mondta ki: két hónapi fogházra emelve a korábbi büntetést. „Személyre szóló" jellegét mi sem jellemzi beszédesebben, mint hogy a november 30-i ítélethirdetést követően Dérynék azonnal be kellett vonulnia a Markó utcai börtönrészlegbe. (A per dokumentált ismertetését lásd Kisházi Zoltán: „A vádat megértettem, nem érzem bűnösnek magam." In: „D. T. Úr X.-ben." Bp. 1995, 43-57.) Az írót csalókkal, tolvajokkal, gyújtogatókkal, valutázókkal, gyilkosokkal zárták egybe; s csak akkor lett elviselhetőbb a helyzete, miután átszállították az ún. Gyűjtőfogházba, ahol magáncellát kapott — s idővel írószereket is. Itt készült naplófeljegyzéseit utóbb Emlékek a gyűjtőfogházból címmel tette közzé (Botladozás. Bp. 1978. 1. köt. 26-73.). A mama ide írt levelei gyűjteményünk második olyan nagyobb egységévé kerekednek, amelyből közelebbről ismerhetjük meg gondolkodását és egyéniségét - s azt a tükröt, amely a maga hétköznapi valóságában idézi fel a zsidótörvények által megbolygatott rokonság riadtságát és kivándorlási előkészületeit. (A kalandos kedvű Georgi is, aki 1936 során visszatért Amerikából és itthon kutyatenyésztéssel és -kereskedéssel foglalkozott, hirtelen felbuzdulásában útra kelt Kanadába, de év végére ismét Budapesten találjuk; - egy 1938. szeptember 25-i keltezésű képeslap tanúsága szerint közben a közép-amerikai Costa Ricában is megfordult.)