Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A befejezetlen mondat műhelyében, Bécs - Mallorca - Budapest (229-271. levél)

1937 - a keserű felismerések éve. Az írónak - negyvenhárom évesen - tapasztalnia kell, hogy sehol sem fogadják be: sem az irodalomban, sem a mozgalomban. Pártkötődéseihez mégis ragaszkodik, mert - megismerve a fasizmus faji diszkriminációját és előretörését - még mindig a Szovjetunióban látja az egyetlen erőt, amely az erőszaknak ezt az áradatát meg tudja állítani. Csupán az a szépséghiba, hogy ez az erő maga sem riad vissza a terror és elnyomás nem egy változatától. André Gide könyve (Visszatérés a Szovjetunióból, 1936.), amely feltárta a szocializmus e keleti gyakorlatának ellentmondásait, csak megerősíthette ebben a meggyőződésében. Sokan csak elmarasztaló és visszavonhatatlanul negatív látleletet láttak a könyvben. O - aki hamarosan megbízást kapott magyar tolmácsolására — Gide szavaiból kiérezhette a jobbítás szándékát is, s abban reménykedett, hogy az ehhez hasonló tényfeltárások elindíthatják a rendszer megreformálását. (Mint a Cserépfalvi kiadó e megbízásából is látni, 1937-ben is tart még a pénzkereset, a fordítások kényszere. André Gide valóban fontos kötete mellett az írónak ez idő tájt más művek: Attilio Gatti: Musungu, John O'Hara: Találkozás és Luigi Pirandello: A kitaszított tolmácsolását is vállalnia kellett.) Nagy Ételhez - a történtek után is - változatlanul ragaszkodik. Ezúttal a Rudolf (ma: Széchenyi) rakparton vesz ki albérletet - újratalálkozásaik reményében. De Eti mindössze egyszer jön fel hozzá, s ezután végleg szakítanak. (A végeláthatatlan várakozások szorongásai majd csak A befejezetlen mondat harmadik kötetében szublimálódnak, Parcen Nagy Lőrinc és Krausz Évi szerelmének a leírásában.) - Az író a főbérlők, Gálfszkyék fiatal kamaszlányához próbál közeledni, de Erzsébet túl fiatal és tapasztalatlan ahhoz, hogy átérezze s esetleg feloldja Déry vívódásait. Egy év után ismét összecsapnak feje fölött a hullámok. Úgy érzi: újra vonatra kell ülnie. S ezúttal Romániába tart. Kíváncsi a Korunkra és szerkesztőjére, Gaál Gáborra (lásd a 95. levél bevezetőjét), akitől eddig a legtöbb megértést kapta, s aki 1937-től egyértelműen regénye mellé állt. Vonzza az a másféle, kötetlenebb politikai légkör is, amely az erdélyi baloldalt jellemezte. Kolozsváron kívül Marosvásárhelyre és Brassóba is eljut, ahol a nyitott, baloldali szellemiségű Brassói Lapok szerkesztőségében szívesen fogadják. (Ruffy Péter közreműködésével - még interjút is készítenek vele: Halk beszélgetés egy író-csavargóval. Aug. 13, 4, s nem zárkóznak el két írásának utánközlésétől sem: Az elégedetlenségről. Aug. 22, Egy finom öregúr. Szept. 5.) Ide, Brassóba érkezik a mama levelezőlapja, amely a svábhegyi nyaralásból való hazatérés gondjaival és az albérlőivel való hadakozás részleteivel van tele. (Az erdélyi útijegyzetek szövegközlését lásd Kitörési kísérlet a magányból című tanulmányunkban: ItK 1994. 1. sz. 105-125.)