Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
A befejezetlen mondat műhelyében, Bécs - Mallorca - Budapest (229-271. levél)
A két mű megszövegezését a környezeti hatások szempontjából is tanulságos egybevetni. Míg az Adriai-tenger partján az írás mellett jutott idő a környezet megfigyelésére, addig a pálmai magányt ilyen tekintetben teljes egészében kitöltötte a már előre kiérlelt kötet formába öntése. A sziget buja növényvilágának és alakzatainak semmi nyomát nem találjuk sem az itt írt második kötetben, sem a regény befejezésében. Az író szinte hermetikusan begubózott magánvilágába - függetlenül az esti kiruccanások külső helyváltoztatásaitól. Okkal. Hiszen e második kötetben alakulnak ki a szereplők között azok a kapcsolatok, amelyek a regény szerkezetét hordozzák. Ekkor ismerjük meg közelebbről Parcen Nagy Lőrinc jellemét, magatartását, amely révén átjárhatóvá válik a felső tízezer és a proletariátus közötti láthatatlan, de szilárd válaszfal. S itt kapcsolódik be a mű szövevényes mozgásába Krausz Évi alakja, akinek mozgalmi háttere tovább szélesíti a két világ közti viszonylatok ábrázolását. - S ebben a kötetben kerülnek közelebb hozzánk - a Rózsa család révén - a külvárosi bérházak és gyárak, a szegénységnek és nyomornak azok a bugyrai, amelyek megismeréséhez az író maga is tisztes erőfeszítéseket tett. Ezeket a hónapokat a teljes elszigeteltség és legteljesebb magány jellemzi. A családdal - és főleg a mamával - az ismert okok miatt nem lehetett megosztani az alkotói gondokat. Az egyetlen szál, amely Déryt a hazai irodalmi élethez fűzte, Vas István leveleiben lelhető fel. Vas számolt be neki a könyvpiac újdonságairól, a nemrégen alakult Válasz (1934-1938) című folyóirat programjáról és közleményeiről, Illyés Gyula szerkesztői elképzeléseiről. Mindez azonban igen-igen távolinak tetszett, mint ahogy a közvetlen családi változások is lényegében kívül rekedtek a pálmai látóhatáron, bár a levélíró a mama kedvéért látszólag érdeklődéssel tesz időnként említést róluk. OS Palma de Mallorca, 1935. jan. 23. Mamus, Nina levelét megkaptam, azonnal feleltem neki. Az a dolog Jennyvel borzasztó pech,' remélhetőleg beigazolódik Jenő prognózisa, és tényleg meggyógyul a válla. Végül is ez egy csont, amely nincs kitéve nagy terhelésnek és igénybevételnek, egy lábtörés rosszabb lett volna. Az isten szerelmére, vigyázz Magadra, Mamus, járj mindig lifttel fölfelé is, lefelé is, és ha rossz az idő, inkább ne menj ki az utcára! Frenguellitől ma kaptam egy rendkívül kedves olasz levelet. 2 O valóban jó barátja Georginák. Az a véleménye, hogy Georgi ma sehol másutt nem érvényesülhet olyan jól, mint Londonban, mivel ott érezhető a legkevésbé a válság, és London abszolút nem is drágább, mint a világ bármelyik másik városa. Személyesen már hosszabb ideje nem találkozott Georgival, de most fel fogja keresni, és utána még egyszer ír nekem. Azt írja, ha Georginák szerencséje van, Londonban fog tudni érvényesülni. Nekünk, azt hiszem, nem is nagyon van más dolgunk, mint várni. Egyszer végül mégiscsak sikerül neki, s azt tényleg nem tudnám megmondani, mihez kezdhetne Magyarországon. London a világ egyik központja, a filmé és minden másé is, Budapest egy halott város. Frenguelli ezerszer üdvözöl
