Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az „íróvá érés" első lépései, Dubrovnik (213-228. levél)

Ezekre az évekre esik Déry és Vas István (1910-1991) kapcsolatának az elmélyülése is, akivel már szintén korábban ismerték egymást, még Kassák Lajos Munka (1928-1939) című folyóiratának indulása idejéből. Akkor Vas az avantgárd vonzásában jelentkezett első költeményeivel. Utóbb azonban rímes verseket kezdett írni, áttért a hagyományos, sőt antik versformákra. Kassák rosszallását nemcsak ezzel váltotta ki, hanem azzal is, hogy „elcsábította" a mester nevelt lányát, Nagy Etelt. A sértett atya egy kulcsregényben (Megnőttek és elindulnak, 1932) áll rajtuk „bosszú"-t. (A regény körül támadt polémiáról lásd Vas István: A félbeszakadt nyomozás című önéletrajzi kötetének 28. „Dicstelen párbaj" című fejezetét.) Vas Déry iránti vonzódásában minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy „sorstárs"-at látott benne: olyan Kassák-hívőt, akinek volt ereje elszakadni a mestertől. Kettőjük viszonyát azonban jó időre ambivalenssé tette, hogy ez idő tájt Déry is közel került a mozgásművész Nagy Ételhez, aki életének ebben az időszakában a munkásmozgalom vonzáskörében tevékenykedett, s akivel Vas - kisebb-nagyobb megszakításokkal - már hosszú évek óta együtt járt. Déry 1933 elején tört be Nagy Etel - Eti életébe, s a nem várt esemény miatt egy ideig még a Dubrovnikba tervezett utazást is halogatja, de lemondani - még a fellobbanó érzelmek miatt sem hajlandó. Feszíti az alkotásvágy - könyvet kíván írni a német ellenállás hőseiről. A következő levélcsoport jórészt e mű megszületésének hátteréről és körülményeiről szól. 213 O s Dubrovnik, 1933. jan. 21. Mamus, szóval elmúlt az első hét.' Pompásan érzem magam, mindjárt az első napon elkezdtem dolgozni, és minden várakozásom ellenére jól megy. Talán majd csak később jön a neheze, talán nincs még meg a kellő kritika bennem, a hosszú kihagyás alatt elszokhattam tőle, — vagy pedig két éven keresztül titkon tovább munkált bennem, most meg kisebb fáradságba kerül a betakarítás, mint gondoltam volna. Annyi lehetőség van - hiszen még csak egy hét telt el -, majd elválik! Remek a hangulatom, és olyan jól érzem magam, mint már régen nem. Ennem borzasztóan sokat kell, alig lehet győzni ezeket az adagokat, azt hiszem, már legalább 10 kilót híztam. Néha megspendírozok magamnak vagy a múzsámnak egy pohár kitűnő bort - 10 fillér -, vagy egy valódi török kávét - 20 fillér -, és azután úgy érzem, a sors érdemtelenül jó hozzám. Különben úgy élek, mint egy remete, a törzspincéremen kívül még egy teremtett lélekkel nem beszéltem. Panaszkodni csak az időjárásra tudnék. Csak a második nap első fele volt napos, különben megszakítás nélkül esett, volt szélvihar, jégeső, úgy dörgött, mintha csak elszabadult volna a pokol. Példátlan, tropikus hevességű zivatar éjjel-nappal, közben meg egyfolytában