Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)
OS Mamus, tegnap este kaptam meg a leveledet, s azonnal felelek rá. Nagyon aggódom Miattad, legszívesebben mindjárt haza is mennék, de nem tudok, mert itt kell kereseti lehetőségeket szereznem magamnak. Mamus, nem engedhetsz ennyire a gyenge pillanataidnak! Elsősorban azért nem, mivel, teljesen tárgyilagosan nézve, a kétségbeesésed nem megalapozott: Georgi munkanélküli ugyan, de emberek milliói azok manapság, és az a kis indolencia és lustaság - ami végül is nem újdonság számodra - nem akkora súlyos, organikus jellemhiba, bogy ennyire letaglózhasson. Arra kérlek, ne próbáld őt megváltoztatni (ezt belülről határozd el!), mert az nem megy, és szorítkozz arra, hogy abban a mozgástérben tartsad, amelyben most van: szóval arra vigyázz, nehogy rosszabb legyen, mint amilyen, nehogy nagyobb hibákba csússzon át a mostani kisebbekből. Ez nem nehéz feladat, Mamus, hiszen ő egy jó természetű, becsületes ember, akinek nincsenek szenvedélyei. Abban a számításban, amelyet elküldtél, összesen 84 P személyes költség szerepel havonta (a koszton kívül), ez tényleg nem sok! A rakett, a szabó- és a cipészadósság egyszeri kiadás (a bécsi út is), ami semmiképp nem ismétlődik meg a következő hónapokban. Még egyszer azt mondom: próbáld őt nem megváltoztatni, mert az kilátástalan, és csak felőrlődsz benne; akkor teszel eleget a feladatodnak, ha segítesz neki megmaradni jellemének azon a színvonalán, amelyen most van. Ne engedd el magad, Mamus! ... Másodszor meg azért ne, mert én azt szeretném, hogy — amilyen sokáig csak lehet - megmaradj nekem. Minden érzelmesség nélkül beszélek: tudom, hogy Terajtad kívül senkim nincs a világon, úgy értem, ilyen mély szeretet nincs sehol, és én ezt, mert támasz és megnyugvás nekem, nem akarom elveszíteni. Most csak az érzelmi viszonyunkról beszélek, nem arról az anyagi segítségről, amelyet Te nyújtani tudsz nekem, és amiért én hálás is vagyok, de ami ebben az összefüggésben nem játszik szerepet. Azt sem hiszem, hogy bármilyen aktuális okom lenne rá, hogy ezt írjam vagy ezt érezzem. Szellemileg és lelkileg egyaránt jól vagyok, ezt most csak azért mondom, mert szükségessé vált, hogy emlékeztesselek rá. És többet nem is akarok erről írni. Te engem már kevés szóból is megértesz. Akkor térjünk rá a kézzelfogható tényekre. Sajnos arra kell hogy kérjelek, Mamus, abból a 140 P-ből, amit (nem az én rendelkezésemre) Berend 1 küldött Neked, 100-at, vagyis Szilasi részét, add vissza neki. Ugyanis tegnapelőtt én már közvetlenül megküldettem magamnak ezt a Szilasi-féle 100 P-t, mivel nem tudtam kivárni azt a hosszú utat Budapesten és Zágrábon át. Kissé megszorultam, a kéziratok elhelyezése nem megy olyan gyorsan, mint ahogy reméltem, s ezért voltam kénytelen ezt a pénzt igénybe venni. De talán tudok Neked pénzt küldeni a hónap folyamán vagy a következő hónap elsején, amilyen hamar csak lehet, Mamus. Az Ullsteinnál még nem jött létre a megállapodás, talán a jövő héten. Más kiadókhoz és újságokhoz is nyújtottam be kéziratot, készítettem egy reklámirodának 2 is munkát, egy filmötletet 100 M-ért eladtam (mostanáig ebből éltem), most meg egy filmrendezővel dolgozom együtt. 3 Menni fog a dolog, de hát minden kezdet nehéz. (Utóbbit, kérlek ne mesélgesd!)
