Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)

dr. Déry Károlyné Budapest V. Árpád u. 12. Berlin, 1931. okt. 27. Mamus, túloldalt a címe az új lakásomnak, ahol pár napja lakom.' Egész kedves, közepes nagyságú szoba, sokáig tartott, amíg rátaláltam; remélhetőleg most nem fogok semmilyen rejtett hibát felfedezni benne. Tegnap már volt néhány vendégem, Márta

2 is köztük volt (Francis elutazott pár napra). Most a leveledre válaszolva: először is, miféle sürgönyt küldtél Te utánam? En ilyet nem kaptam. A gyorsírásiskola nevére nem emlékszem - de teljesen mindegy, melyikben tanul az ember. A Dáméban megjelent két karcolatomat én magam fordítottam németre, vagyis az elsőt. A másodikat eleve németül írtam.

3 A szerkesztőségben persze javítottak rajta, de nem sokat. Természetesen arra nem gondolok, hogy örökre Berlinben maradjak, de lehet, hogy két-három hónapig elhúzódik az ittlétem; minden túl lassan megy! Apropó, kérlek, küldd el a velúr kalapomat. Hogy mennyit tudok átadni Neked a decemberi keresetemből, az csak e hét végén derül ki, akkor majd megírom. Kérlek, ne takarékoskodj annyira! Georginák nemsokára írok, tájékoztasson folyamatosan! Ölellek ezerszer T 1 Az író a Kurfürstendammot keresztező Uhlandstrasse 149-ben talált albérletet - egy Grünfeld nevű családnál. 2 Rosenberg Márta, Arányi Ferenc felesége, az előző levélben említett unoka édesanyja. 3 Az elsőként közölt Mustermesse - mint láthattuk - előzőleg már magyarul is megjelent, lásd 165/2. jegyzet. A már „németül írt" Susanna und die Dame (Die Losen Blätter 1931. okt. 1., 1. sz. 13.) nem más, mint a három évvel korábban közzétett Ébredjetek fel! (lásd a 157. és a 161. levél bevezetőjét) egy hasonlattal felérő villanásának - sztorivá kerekítése. 186 A maga elé tűzött érvényesülési program igencsak emberpróbáló volt. Berlinben nem állt Déry rendelkezésére a Nyugathoz, hasonló irodalmi fórum. Új műveiket az írók főként a sajtóban hozták nyilvánosságra. Ez a sajtó itt elsősorban folyóiratokat és képeslapokat jelentett, bár néhány napilap sem zárkózott el a szépirodalom „színesítő" anyagától. Déry módszeres aprólékossággal vette számba e lehetőségeket. A Die Dame után megkereste a vegyes tartalmú Querschnittet, amelynek palettáján a kultúra minden szín-