Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)

goztam végig késő estig (a novellákat fordítottam). Részletesebben írok majd Koppenhá­gából. Ezer puszi, Helén néninek is, írjál. T. 1 Az író az Ullstein kiadó által megjelentetett Die Dame című folyóirat szerkesztőségében járt. Az „el­adott" írásokról lásd 167/8., 176/2. és 185/3. jegyzet. 2 Francisék - Arányi Ferenc és felesége, Rosenberg Márta. Berlini tartózkodása alatt Déry gyakran for­dult meg körükben. 167 Az előttünk álló, s több mint két és fél hónapig tartó skandináv körút mind fizikai, mind pedig anyagi szempontból is tiszteletre méltó teljesítmény. Különösen akkor, ha meg­gondoljuk, finanszírozása menet közben történt. Ilyen hosszú utazás költségeit sem Szilasiék, sem a rokonok nem tudták (s talán nem is akarták) vállalni. Dérynék magának kellett a támogatást megszerveznie. Levelezésében többé-kevésbé végigkövethető, hogy újságírói munkájára hivatkozva hogyan kereste meg - ingyenes hajó- és vasútjegyek, szállodai elhelyezések ügyében - a különböző utazási irodákat, hajózási társaságokat és vasútigazgatóságokat, - s nem is eredménytelenül. Viszonzásul ugyanis (lásd 198/2. jegyzet) azt ajánlotta, hogy cikkeket helyez el a magyar sajtóban, amelyek majd Dánia, Norvégia és Svédország idegenforgalmi látványosságait népszerűsítik. Miután ehhez az elgondoláshoz a kezdet kezdetén sikerült a budapesti dán konzul támogatását is megsze­reznie, az akció félig-meddig hivatalos színezetet nyert. - Az így megszervezett anyagi háttérrel, amelyhez itt-ott egy-egy eladott novella honoráriumát is hozzátehetjük - való­ban nagyvonalú vándorutat sikerült megvalósítania, amelynek ezernyi élményéből a ma­mának írt levelek csupán apró morzsákat adnak vissza. E szűk negyedévnyi kaland - az írói életrajz egyik legkibeszéletlenebb szakasza, hiszen a menet közben készített feljegy­zések ellenére Déry a későbbiekben sem szólt írásaiban e vállalkozás részleteiről. Szellemi indítékairól is keveset tudunk. Csak sejthetjük, hogy e vonzalom mögött valahol ott munkál a skandináv irodalom tízes évekbeli népszerűsége. A német fordítá­sok nyomán Ibsen, Strindberg, Björnson vagy Jacobsen olvasottsága ekkor még a nagy oroszokéval - Tolsztojéval, Dosztojevszkijéval, Csehovéval, Turgenyevéval - vetekedett Magyarországon. S Déry esetében külön kell szólnunk Knut Hamsunról és az Éhség című regényéről, amely ifjúkorának egyik meghatározó olvasmánya volt, s amelyről ér­demben csak idős korában nyilatkozott, s nem is anyanyelvén. A bécsi Forumnak írt Hamsun cikkében elmondja, hogy első novellái, de különösképpen Lia című kisregénye az Éhség hatását s a norvég író művészetének szélsőséges vonatkozásait: a féktelenséget és a fegyelmezetlenséget tükrözték. Lásd In meinem Zerrenspiegel. = Forum (Wien) 1963. dec, 12. sz. 594-599. (E kérdéskör filológiai teljessége érdekében meg kell emlí­tenünk a húszas évek elejéről Henrik Pontopiddant, akinek a neve a mamával való leve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom