Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülések egy szerelem örvényéből, Capri - Bogdány (157-164. levél)

4 Az első egyértelmű jelzés Szilasiék anyagi támogatásáról. 5 Nina néni, aki éppen lányánál, Arányiéknál vendégeskedett Berlinben, csendben szintén Déry művészi ambíciói mellé állt. 6 Szilasiék éppen Budapesten voltak látogatóban. Delmárék - a mama nővére, Jenny néni és férje. 7 Lásd 156/1. jegyzet. 162 Déry 1928 november végén mondott búcsút Olaszországnak, s Pompei, Róma, Assisi, Perugia, Firenze és Velence érintésével érkezett Gyurgyenovácra, illetve Budapestre. Itt-tartózkodása ezúttal nem sokáig tart, s nemcsak az Arankával való összeborulásait követő torzsalkodások miatt, hanem, mert meghívás érkezett egy ragaszkodó jó baráttól, Mihályfi Ödöntől: látogassa meg őt a Kassa közelében fekvő bogdányi birtokon; ahová akár hosszabb időre is elvonulhat, kedve szerint élve az alkotásnak. Mihályi Ödönt (1899-1929), aki maga is költő volt, Déry még a bécsi emigráció idején ismerte meg, s néha segítségére volt írásai felvidéki elhelyezésében. Levelezésük kölcsönös vonzódást és jóindulattal teli barátságot sugall, ezért nem meglepő, hogy Déry szívesen fogadja a meghívást, s egy teljes hónapot tölt Garbóc-Bogdányban, ahol nemcsak a múlt ősszel megkezdett regényét folytatja, de alkalma van a vidéki életmód idillikus oldalainak a megismerésére. (Ezt még az évszázad egyik legkeményebb márciusi-áprilisi tele sem tudta megkeseríteni.) A mamának írt beszámoló sorai közt bujkáló vidámság valamiképpen azt is érzékelteti, hogy e lámpafényes esti együttlétekben az érintett talán az Aranka okozta sebekre is vigaszt talált. (A Mihályiékkal kialakult kellemes kapcsolat - a házigazda néhány hónappal későbbi tragikus autóbalesete miatt - váratlanul megszakadt. Barátja joviális alakját 1968-ban az író esszében örökítette meg, verseinek Fekete vihart kívántál című posztumusz kiadásához. Utánközlése: Botladozás. Bp. 1978., 1. köt. 661-663.) OS Garbóc-Bogdány, 1929. ápr. eleje Drága Mamus! Most vagyok itt egy hete, az élet egyhangúan telik, némi vidám természetű változatossággal. - Körülbelül 9-kor kelek, azután l-ig dolgozom, délután 3-tól 7-ig vagy 8-ig, néha még vacsora után is. Sétálni sajnos szinte egyáltalán nem lehet, dacára annak vagy éppen amiatt, hogy megérkezésem első napjától fogva gyönyörű, napos idő van, úgyhogy olvad a magas hóréteg, és mindenfelé térdig áll a sár és a víz. Párszor elmentünk szánkózni, ami viszont nem volt nagy élvezet, a lovak állandóan megbotlottak, a szán ide-oda repkedett, mint egy körhinta. Még így marad néhány napig, azután remélhetőleg jobb lesz. Egyszer - én, a tulajdonosnő és még két másik nő, vendégek Kassáról, akik két-három napra jöttek - akárcsak Nobile', benne is rekedtünk az óriási hóban, sem előre, se hátra nem tudtunk mozdulni,