Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Visszatérés az íráshoz, Perugia (147-156. levél)

1969., 300-304.) A darab valóban egyfajta számvetés jegyében készült. Az újszülött társadalmi beilleszkedéséből adódó konfliktusait exponálja - a családdal, az anyagi érdekekkel, az állammal, a közerkölccsel és mindama korláttal szemben, ami az egyén magatartás- és viselkedésbeli normáit igyekszik előírni, illetve körülhatárolni. Játékos formában ugyan, de makacs következetességgel viszi színre a hős szembekerülését a tőkés társadalom olyan fogalmaival, mint áru, tulajdon, haszon, üzlet, vétel-eladás, s azok rávetülésével a szülő és gyermek, férfi és nő és a társadalmi együttélés egyéb kapcsolatára. S mindezek megjelölése mögött ott fénylik, sugárzik Déry művészetének központi kategóriája, amely minden lázadását és közvetve minden tollvonását irányítja: a szabadság keresése. Ám a szembesülésből keletkező konfliktusokat az író nem a tragikum, hanem a szatíra eszközeivel jeleníti meg, képtelen helyzetek képtelen, szürrealisztikus víziójaként. Patricia Moncorgé: Az óriáscsecsemő és a két világháború közti avantgárd színház című tanulmányában (In: „D. T. úr X-ben". Bp. 1995., 58-68.) a darab francia párhuzamaira hívja fel a figyelmet, többek között Yvan Göll 1919-ben keletkezett Mathusalem ou l'éternel bourgeois (Matuzsálem, avagy az örök polgár) című játékára. E párhuzamok valóban léteznek. Yvan Golk - mint ez a mamának írt 122. levélből kiderül - személyesen ismerte. Sőt egy másik, 1923. jún. 12-én kelt levélből, amelynek címzettje Komlós Aladár (1892-1980) volt, azt is megtudjuk, hogy Déry kölcsönkérte tőle Göll szóban forgó drámáját. így szinte biztosra vehető, hogy Déry olvasta az említett darabot. Ám mindez nem kérdőjelezheti meg Az óriáscsecsemő eredetiségét (Patricia Moncorgé sem teszi). Úgy véljük, Az óriáscsecsemő létrejöttének alapvetően életrajzi, és nem irodalmi indíttatásai vannak. A helyzet kulcsát az író vállalkozói bukásában látjuk. Az ezzel való szembesülés során joggal láthatta magatartását gyerekesnek, éretlennek, s magát olyan egyénnek, aki képtelen a családja által elvárt társadalmi beilleszkedésre, bia úgy tetszik tehát: ő maga a darab főhőse. Beilleszkedésre való képtelenségét pedig az „óriás" jelző érzékelteti. Felnőttként is „nagy" gyerek marad, s a külvilág fogalmai szerint sem „normális", - ebből származnak a konfliktusai. S minthogy a darab a beilleszkedést akadályozó szellemi indítékokat fizikai képtelenségként jeleníti meg, az egész cselekmény az abszurditások régiójába tevődik át, s elkezd élni a maga szuverén törvényei szerint. Ugyanakkor azonban ez az abszurditás mégis egy valóságosan létező konfliktust takar: ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, mint Az ámokfutó című dadaista költemény esetében (lásd a 97. levél bevezetőjét). Déry nem engedi szabadjára a lét abszurd jelenségeinek az áradását: koncepciója részévé téve - egy nehezen követhető, de mégiscsak egyértelmű világkép kifejezésére használja fel azt. - Az írói megformálásnak ugyanezeket a vonásait fedezhettük fel - igaz, másfajta közegben - az Alkonyodik, a bárányok elvéreznek című regény művészi elgondolásaiban. (Lásd a 101. levél bevezetőjét.) (Az óriáscsecsemő méltán keltett nemzetközi visszhangot az avantgárd újrafelfedezésének időszakában. Georges Baal fordításában megjelent franciául: Le bébé géant. Lyon 1983. Organon 83. 293 p., majd tíz évvel később angolul is: The Giant Baby. Kiad. Claude Schumacher. Oxford 1993. 91 p. Fíatását, sikerét két bemutató is jelzi: 1984. jú-