Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Kísérlet a polgári érvényesülésre, Párizs (122-146. levél)
gyünk meghíva. Tihanyt 7 egyébként tegnap jött meg Berlinből, egyre többen lesznek itt a magyarok. Színházba és máshová egyelőre, amíg az esti tanításom tart (december), nem járunk, később majd pótoljuk! - Öltönyt még nem vettem, de a pénz dollárban van félretéve! A lábam teljesen rendben van! Azért már dolgozom magamnak is, de nem expresszionista dolgokat írok, hiszen Waldennal és a munkatársaival semmi más közös pontunk nincs, mint hogy az ő folyóiratába írok. Waiden egyébként nagyon értelmes ember, még ha rossz verseket ír is. 8 így most akkor feleltem minden kérdésedre! Nincs is különben több írnivalóm, hiszen egyik nap úgy telik, mint a másik. De boldog vagyok, hogy itt lehetek, már Olga is nagyon jól érzi magát. Most alakítja át a harmadik ruhát, amióta itt van, odahaza is mos, főz, kalapokat készít magának, egyszóval készül a bélyegvásárra, amikor, bár régi ruhában, de elegánsan akar megjelenni a színen. Itt most kezd hideg lenni. - Georgi levelét soha nem küldöd el nekem, semmit nem tudok róla, még a címét sem! Mennyit fizetnek most a bérlőid? írjál azonnal. Ezer, ezer csók a Te gyerekeid 1 Valószínűleg Karl Forster (Wien I. Singerstr. 27.) bélyegkereskedőről van szó, akivel az író a továbbiakban korrekt üzleti kapcsolatot alakít ki. 2 Nevét, kilétét nem sikerült kideríteni. 3 Susine - a Nasici legjelentősebb fakitermelő telepe Horvátországban, az egykori Verőce vármegyében, 40 kilométerre Eszéktől. 4 Lásd 36/3. jegyzet. 5 Lásd az előző levél 18. jegyzetét. 6 Albert Gleizes (1881-1953), kubista festő és grafikus. 7 Lásd a 62. levél bevezetőjét. 8 A harapós megjegyzés mögött valószínűleg az rejlik, hogy a Der Sturm szerkesztője (lásd a 108. levél bevezetőjét) nem váltotta be Déry hozzáfűzött reményeit. Az ámokfutó kéziratát visszaadta; a Kék üvegfigurákat közölte ugyan lapjában, de önálló füzetben való megjelenését nem vállalta, s elállt a Schickt über sie Bronztauben című verskötet megjelentetésétől is, - holott erre félig-meddig ígéretet tett. Legalábbis erre utal egy közlemény a Bécsi Magyar Újságban {Déry Tibor új könyvei - németül. 1923. szept. 23., 223. sz. 7-8.), amelyet Waiden ígéretei alapján hoztak nyilvánosságra. A bélyegüzletről szóló lelkes beszámolót olvasva könnyen felvetődhet az olvasóban a bécsi pályakezdés párhuzama. Az akkori levelek is tele voltak tervekkel, bár rögtön meg kellett jegyeznünk róluk, hogy helyenként már-már a bűvészkedés határát súrolják (lásd a 68. levelet). Ugyanis csak a mama kedvéért szóltak a banki és pénzügyi állásajánlatokról; írójuk valójában véve - a tollával kívánta megkeresni a kenyerét. 1923 és 1924 fordulóján azonban egészen más a helyzet. Párizsban nincs anyanyelvi háttér, legalábbis, ami a sajtót illeti. A francia fővárosban nem adnak ki magyar nyelvű napilapot és képes hetilapot sem. Csupán - mint látni fogjuk — tiszavirág életű próbálkozásokkal találkozhatunk. Nincs tehát hova hátrálni. Ebben a közegben az emigráns csak józan és „hasznos" vállalkozással teremthet magának életteret. Déry felismerte az új helyzetet, mi több, egyre növekvő kedvvel látott hozzá új szakmájához. Diner-Dénes József nemcsak tanácsokat adott, ajánlott neki egy társat is,
