Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Alkotó magány és művészi tájékozódás, Feldafing - Berlin (100-121. levél)

1 Kunody Leó - lásd 36/3. jegyzet - a Nasici zágrábi fiókjának vezetője. 2 A Kolozsvárott, november 22-én kelt levél megvan a hagyatékban. írója valóban gyönyörűeknek nevezi Déry verseit, de megjegyzi: a Keleti Újság előfizetői nem modernek és nem versolvasók, s ezért nem vállalhatja közlésüket. Ignotusról lásd 80/5. jegyzet. 3 Lásd 101/1. jegyzet. 4 Pali - Bródy Pál, lásd 64/10. jegyzet. 5 Horvát - Horvát Henrik, lásd 76/5. jegyzet. 6 Osvát - Osvát Ernő (1876-1929), kritikus, 1908-tól, a folyóirat megindulásától a Nyugat szerkesztője, Déry támogatója és felfedezője. 106 OS Feldafing, 1923. jan. 1. Drága Mamus! A karácsonyesténkről Olga már beszámolt Neked: nagyon vidám volt, és - miután hatan megittunk egy fél liter bort - táncorgiába torkollott, melyet szabad fantázia alapján Vilivel együtt adtam elő. (Hatan voltunk, mert Bernáth és az egyik barátja volt még itt, most már elutaztak Berlinbe.) A szilveszterestét is megünnepeltük — az újév tiszteletére már 10 órakor lefeküdtem. Szilasiék kirándulni voltak. Ma viszont, január elsején vacsora után meg vagyunk híva a háziúrékhoz, két nagyon öreg úr, akiknél két órán át gramofont fogunk hallgatni, hogy aztán újult erővel és gyors tempóban átadhassuk magunkat az alvásnak. Még azt szeretném megemlíteni, hogy Nina nénitől karácsonyra kapunk pár ezer márkát, kérlek, add át neki hálás köszönetemet, engedje el nekem a levelet egy darabig, most nagyon megfeszített erővel kell dolgoznom. írd meg pontosan, Mamuskám, hogy töltötted a karácsonyt és a szilvesztert! Különben nemigen számolhatok be semmi újságról. Nagyon egyformán élünk, tíznaponként elmegyünk Münchenbe, ott beülünk a moziba, aztán visszajövünk. A regényemmel valószínűleg e hónap végén kész leszek. Néhány napja megint rossz, esős idő van, alig lehet kimenni sétálni. Tegnapelőtt délután ki akartam kapcsolódni a munkából, és elhatároztuk Olgával, hogy Weilheimbe utazunk, az egy kis város, ide háromnegyed órányira, s ott megyünk moziba. Fél ötkor megérkeztünk, s az első felfedezésünk az, hogy van ugyan egy mozi, de csak vasárnap működik. A második felfedezésünk, hogy a következő vonat hazafelé csak éjjeli negyed 10-kor indul. Most el tudod képzelni, milyen búskomoran rostokoltunk négy teljes órán keresztül egy falusi fogadóban, miközben kívülről fújtuk az összes újságot, és hogy milyen szent esküvel fogadtam meg otthon, hogy soha életemben nem megyek többé Weilheimbe. Tetejébe egész idő alatt esett, és térdig jártunk a sárban. Hogy van Nagymama és Jenny néni? A mi sorsunk felett a legcsekélyebb mértékben sem kell bánkódnod, Mamuskám - látom az utolsó leveledből, hogy megint ilyen gondolatokkal gyötrőd magad. Nem tudom elégszer ismételni: egészséges vagyok és életvidám, tudok dolgozni, és mindig meg tudom ke-