Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Alkotó magány és művészi tájékozódás, Feldafing - Berlin (100-121. levél)

Az alábbi híradás csupán néhány sornyi töredék. Közlése mellett szól, hogy hozzásegít Déryék németországi útjának meghatározásához - azokkal a képeslapokkal együtt, amelyek hátlapján a kézzel írt feljegyzések is megjelölik az utazás részleteit. 100 MOS Zigarrenhaus. Tee- und Frühstückstube B. Stettner, Rothenburg o. Tauber Dr. Déry Kár oly né Budapest VIL We s... Rothenburg o. Tauber, 1922. szept. 1, Itt ülünk egy átszállóhelyen, ...[Frajnkfurti ... hogy más keresetet is... és csak akkor véglegesen döntfem]... bérben, hogy de facto és elvben ... egy kis helyen letelepedni és... [doljgozni - most szlovák... vagyok [kap]csolatban és a cseh korona ... 101 Mikor érkeztek meg rokonaikhoz? írásos emlékek híján nehéz meghatározni. Valószínűleg szeptember végén vagy legkésőbb: október elején, Hiányzik a megérkezésről és az első benyomásokról beszámoló levél, amely minden bizonnyal leírta a Kalvarienberg 147. alatti villát. - Érdemes ma is felkeresni: az utca elnevezését adó Kálvária közelében áll, néhány lépésnyire az erdőtől. Emeletéről ragyogó kilátás nyílik a környékre és az ég kékjébe vesző tóra. Ideális hely az elvonulásra és alkotásra. (A ház mai állapotáról, történetéről és új tulajdonosairól lásd megemlékezésünket: Levél Feldafingba. In: B. F.: Megnyugodva és megbékélve. Bp. 1994. 26-29.) Az író is így vélekedhetett. Hosszú hónapokon keresztül érlelte magában az emigránslét élményeit s azok művészi általánosításait. Ebben a megszokott életviteltől eltérő közegben élesebben vetődtek fel az emberi létezés céljai, a magány és a társas együttélés, a szabadság és a - kényszerű vagy önként vállalt - függés kérdései; beleértve ebbe a körbe az alkotó művész munkásságának céljait, netán célzatosságát. - A naplemente vörös bárányfelhőinek látványára rájátszó hosszú cím mögött: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek voltaképpen ezek az általános filozófiai kérdések húzódnak, ismételten megkísérelve Az ámokfutóban (lásd a 97. levél bevezetőjét), már felvetett összefüggések újabb megvilágítását. A regény központi alakja magányos csavargóként járja - a senkihez nem tartozás elvének a hangoztatásával - a függetlenség és a szabadság e sajátosan értelmezett útját. Ám hányattatásai során - ugyanúgy, mint a három évvel korábbi Salamon tornya hőse (lásd a 62. levél bevezetőjét) - rádöbben, hogy a szabadság - társas fogalom. Megvalósítása csak emberi közösségben lehetséges. Még akkor is, ha - szélsőséges pél-