Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

7 Bródy Zsuzsa - Bródy Pál húga, távoli rokon, lásd 64/10. jegyzet. 8 Vágó Márta (1903-1976) - Vágó Józsefnek, a budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara elnökének a lánya. Déry feltehetően akkor ismerkedett meg vele, amikor a háború befejezését követően a kamarában dolgozott. Bár korábbi időpont is elképzelhető: dr. Keményffy Gyula (a család barátja és háziorvosa, lásd 56/5. jegyzet) nővére, Keményffy Lenke - Vágó József felesége volt. - József Attila címmel megjelent könyvében (1975) Vágó Márta nemcsak a költővel és szerelmével kapcsolatos emlékeit idézi fel, hanem annak a kis irodalmi szalonnak a légkörét is, amelynek támogatására Déry is számított kisregényének megjelenése alkalmával. 9 Lásd 66/3. jegyzet. 10 Keményffy Lenke - lásd fentebb a 8. jegyzet. 11 Süss felesége - ismeretlen. 12 Az osztrák-magyar konfliktus (lásd a 78. levél bevezetőjét és 81/1. jegyzet) lezárása. Közvetlen előzménye: a trianoni békeszerződésben Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi területekre augusztus 28-án antant csapatok vonultak be, de Sopron határában félhivatalos és önkéntes magyar katonai egységek ellenállásába ütköztek. A kormányközi tárgyalások eredményeképpen Magyarország október elejéig - Sopron kivételével - átadta a kérdéses területeket, azzal a megszorítással, hogy Sopronban majd népszavazás dönt a város és környéke hovatartozásáról. E szavazásra december 15-én és 16-án került sor, s ennek értelmében a város Magyarországé maradt. 13 Rosenbergék - Déryék valószínűleg csak a fiatalok, az unokatestvérek megjelenésére számíthattak. 14 A rendelkezésünkre álló dokumentumokból nem sikerült kideríteni, vajon megvalósult-e ez az év végi látogatás. 97 Ismét hosszabb bevezetőre kényszerülünk, ám most nem annyira a levelek szűkszavúsága vagy a bennük fellelhető „célzottság" miatt, hanem, mert sorukban - valamilyen ok folytán - több, mint egy negyed éves hiány keletkezett. 1922 első hónapjaiban Déry izgatottan készült a Ló, búza, ember című verskötetének megjelenésére - s boldogan figyelte Bernáth Aurél munkáját, aki egyenként aranyozta az elkészült példányok címlapkompozícióját. Közben - a dada korábbi bírálóját - megkísérti a tárgyak és jelenségek kusza összevisszaságában rejlő művészi lehetőség. Heteken, hónapokon át - ollóval a kezében vizsgálja és vagdossa a keze ügyébe kerülő képeslapokat. Számára a „talált tárgy" egy-egy jellemzőnek érzett híradás vagy fotómotívum: riportkép, városi táj szobabelsővel, rendezőpályaudvarral, reklámokkal, sporteseményekkel. Amelyek - megfelelő csoportosításban - nemcsak a lét kuszaságát képesek kifejezni, hanem - s ez már nem dadaizmus! - annak rejtett összefüggéseit is. Magától jött rá erre a leleményre? Vagy ismerte már Max Ernst és Kurt Schwitters műveit, amelyek szintén lapkivágatokkal „illusztráltak"? Nem tudjuk. De ha látta is kompozícióikat, nem kívánt utánzójuk lenni: ő a kivágatoknak nem csupán dekoratív szerepet szánt, - filmszerű hátteret formált belőlük saját lírai szövegéhez. Az ámokfutó lett a mű címe, s lírai hőse - saját maga; aki lélegzet nélküli vad rohanásban keresi az embert nyomorító viszonyok között a függetlenség, a szabadság foszladozó álomképét. - Déry már nem elégszik meg anyanyelve adottságaival. A magyar szöveget rögtön németre fordítja, mert - különféle tapasztala-