Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

az első és a második levelemben mondtam, annál is inkább, minthogy Nina néni már mindazt - szinte szó szerint - közölte velem, amit Te írsz le ebben a levélben, és amire már a második levelemben válaszoltam. Az ilyesminek semmi értelme sincs, minden reményem abban van, hogy személyesen majd kibeszéljük az egészet és abban, hogy személyesen megismerkedsz a helyzetünkkel - az meg fog győzni. Mamuskám, rettentően örülök, hogy nemsokára látlak. írd meg részletesen, hogy akarod beosztani az idődet, és pontosan mikor érkezel! Júniusban nemigen fogok szabadságot kapni (csak augusztusban), ezért úgy képzelem, hogy két hétig Bécsben maradsz, azután esetleg Olgával elutaznátok valami üdülőhelyre, hogy kipihend Magad. Ezt nagyszerűen meg lehet majd csinálni. Itt minden megy a maga kerékvágásában, én szorgalmasan dolgozom, nagyobbrészt verseket és esszéket írok (az egyik most fog megjelenni a Független Szemle júniusi füzetében), s azonkívül egy nagyobb lélegzetű novellát.' írjál azonnal, Mamuskám, számtalanszor csókollak, ezer csók Georginák a Ti Tiborotok 1 Az esszé - a magyar avantgárdról szóló tanulmány (Új irodalom elé?) csak a lap augusztus-szeptemberi számában jelent meg. Független Szemle 1921. 301-308., és D. X: Botladozás. Bp. 1978., 1. köt. 235-253. A Kassák Lajos művészetét elemző folytatást lásd az októberi számban: 10. sz. 358-365., és D. T.: Botladozás. Bp. 1978., 1. köt. 570-584. - Mindkettő további utánközlése: Jelzés a világba. Szerk. Béládi Miklós, Pomogáts Béla. Bp. 1988., 252-273. A „nagyobb novella" minden bizonnyal azonos a 85/4. jegyzetben említett Rendetlenség cíművel. 90 OS Bécs, 1921. jún. 25. Drága Mamus! Irén tegnap érkezett meg. Amióta Olga megtudta, hogy jön az egyik nővére, már félig meg is gyógyult. A Margitnak szóló levelemből végül is tudhatod, hogy nem szervi bajról van szó nála, hanem idegösszeroppanásról. Ahogy egy éhhalál küszöbén járó embert öt perccel a halál előtt meg lehet menteni még, ha megkapja a nélkülözött táplálékot, így Olgát is, és őt annál is megnyugtatóbban, különösen, amióta kvázi-bizonyossága van afelől, hogy ősszel hazamehet. Az idegrendszer megkapja a nélkülözött táplálékot. Annak a legcsekélyebb értelme sem lett volna, ha a gyógyulás kedvéért hazaküldöm, tudod, milyen halálosan boldogtalan, ahányszor csak külön van tőlem, és azt is, hogy logikával nem lehet befolyásolni lélek-és idegállapotot, hanem csak úgy, hogy az ember megadja a szervezetnek, amire szüksége van. Ezt Nina néni is tudhatja - akinek nagyon köszönöm a kedves levelét és a pénzt (Hermann bácsinak hamarosan írok) - és számításba is veszi nyilván, hogy Olgát nem lehet, úgy, mint őt, beadni egy szanatóriumba, ami egyébként sem használna. Irén, ameddig csak tud, itt marad, ősszel meg aztán hazamehetünk, odahaza Olga biztosan végleg rendbejön.