Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

számolni magunkról. Ugyanakkor átengedem Neked a döntést, hogy az életed felől ezentúl híradás nélkül és aggódásban, bizonytalanságban akarsz-e hagyni, vagy inkább belátod, hogy az eltitkolás puszta tényével nem követtem el akkora méltánytalanságot, amely ezt a büntetést érdemelné. Ölellek és csókollak forró szeretettel és hódolattal a Te Tiborod V. 18. P. S. Éppen most kapok egy levelet a Wiener Bankvereintől, melyben közlik, hogy a Számodra átutalt magyar koronát téves cím miatt (Wesselényi u. helyett Dessewffy u.) nem tudták folyósítani, illetve kézbesíteni. Azonnal visszaküldöm Neked. 89 A látszat mintha azt sugallná: a vihar elvonult, a dolgok visszatérnek a régi kerékvágásba: a feloldozást nyert fiú örvendezve üdvözli a mama korábban elmaradt, de most mégis megvalósuló látogatását. Reményeinek szabad futást engedve odáig megy, hogy közös nyaralást ajánl, s partnerként - maga helyett: Olgát... Micsoda naivitás. A mama, valóban felutazott Bécsbe, már csak a tények alapos ellenőrzése miatt is - ám nem a fiataloknál szállt meg. Rosenberg biermann egy hozzá írt levelének címzése szerint: Nina nővérénél, Bettynél lakott. Ami pedig a közös nyaralást illeti, természetesen csak terv maradt, márcsak Olga testi-lelki állapota miatt is. Elég egy pillantást vetnünk a férjével egyidejűleg papírra vetett magyarázkodásainak gondosan artikulált „szép" betűire és elrebegett ígéreteire, hogy megérezzük, milyen válságon esett át; hogy a családba betolakodott idegenként az „ügy" őt sokkal jobban megviselte, mint könnyedén és felületesen érvelő férjét. S nyilvánvaló, hogy a mamával való személyes találkozás további megpróbáltatások elé állította. A végszó: a június végi idegösszeroppanás. A levélíró naivitását jelzi: mindennek leírásakor valamiféle együttérzést és részvétet remél a címzettől. (Vagy lehet, hogy az átéltek után mégis megmozdult valami a mamában? S az idő mégis lassan megenyhítette a sérelmeit?) Bécs, 1921. máj. vége Drága Mama! Végre levél! - Tulajdonképpen nem is tudom, hogyan feleljek rá. Olyan nagy fájdalom van benne, hogy egészen megindított és lesújtott, másfelől viszont a fájdalom indoklása annyira érthetetlen számomra, hogy nem tudom, hogyan terebélyesedhetett egy ilyen dolog ekkora üggyé. Nem marad más hátra, mint hogy logikailag védekezzem, meg kell ismételnem, amit