Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

OS Drága Mama! Leveled meglepett kissé, és ka nem tudnám, hogy a rosszkedv-rohamaidat vagy pillanatnyi kétségbeesésedet a leveleidben is éreztetni szoktad, és nem úgy érted, mint ahogy leírtad, akkor valóban minden okom meglenne a kétségbeesésre. Hónapok óta írom, hogy gyere el Bécsbe, hetek óta, hogy töltsük együtt a nyarat, és az Olgának szóló leveledben bele is egyezel, azt írod, teljesen egyetértesz vele, és előre is örülsz neki. Egy napra rá meg azt írod „soha nem jutott eszedbe, hogy azt mondd: menj el valahova pihenni", és azt írod: „inkább követem azt az utat, amelyet a Papa választott". Minek írok én akkor az Isten szerelmére, egyáltalán, ha a leveleim, amelyekben minden szó és minden vessző az irántad való szeretetet és az Erted érzett aggódásomat viszi Hozzád, ezt a benyomást hagyják Benned! És pontosan tudod, hogy reszketek Erted folytonos szorongásban, és hogy minden gondolatom azon jár, hogy tudnék Neked a lehető legrövidebb időn belül segíteni, és hogy mennyire türelmetlenül szeretnélek már viszontlátni, Neked meg van szíved ezt írni nekem. Nem értelek, Mama! Tudod, hogy csak öt hónapja vagyok Bécsben, tudod, és azt is el tudod képzelni, milyen nehéz egy magyar írónak, hogy idegenben biztosítson egzisztenciát magának, és mégsem gondolsz arra, hogy legalább annyival könnyítsd meg a dolgomat, hogy egy kis türelemmel viseltetsz irántam. Most sikerült tartós álláshoz jutnom, és csak most kezdem learatni a munkám anyagi gyümölcseit - öt hónap alatt végül is még nem gazdagodhattam meg -, szóval miért nem vársz egy kicsit nagyobb türelemmel, amíg a szeretetem, tiszteletem és hálám kézzelfogható bizonyítékaival is szolgálhatok? Ami pedig a rosszkedved forrását illeti, nevezetesen azt a feltételezést, hogy Olga nem akar dolgozni vagy én nem akarom, hogy dolgozzék, ez tévedés. A legkevésbé sincs szándékában felhagyni a varrással, és az erre vonatkozó idézet a levelemből - a főzésről meg a gazdálkodásról etc. — ki van ragadva az összefüggéséből. Küldd el nekem a levelet, mert már nem emlékszem, milyen összefüggésben írtam erről. Tény, hogy Olga idáig pontosan annyit keresett, mint én, szóval semmiféle terhet nem kellett viselnem miatta. Nemrég számoltuk ki, hogy március 1-jéig elutazásunk óta közel 35 000 Kr-t keresett. Szóval látod, hogy ezért nem kell aggódnod. A St. Veit-i utazás - elkísértem Olgát, mivel a közlekedés nagyon olcsó, oda-vissza 350 Kr - sajnos nem sikerült. A panzió időközben kétszer olyan drága lett, 120 helyett 250 Kr-ba kerül, ami pedig a koszt minőségét illeti, nem volt kielégítő. Tejet és vajat adtak ugyan, de csak nagyon drágán. És végül szörnyű idő is volt, még hó mindenütt, napközben meg eső és igazi téli zimankó, kályha meg egyetlen szobában sem! Egyszóval mindjárt elhatároztuk, hogy azonnal visszajövünk. Most azon spekulálunk, hogy mind az osztrák-cseh és magyar-osztrák tárgyalásokat', mind a zsidó húsvétot kivárjuk, utóbbit azért, mert Olga tahi barátnője

2 ortodox házat visz - előbbit azért, mert véglegesen tisztázza majd a helyzetet, mely egyébként is sokkal nyugodtabb és konszolidáltabb már az ismert kérdésben - és Olga akkor, talán április végén mégiscsak elutazna Tabra.