Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

Dr. Déry Károlyné Budapest VIE Wesselényi u. 13. Bécs, 1921. márc. 8. Drága Mamus! Hihetetlen, milyen igazságtalanságokra ragadtatod magad haragodban. Már majdnem hat hónapja írok (korábban hetente kétszer, most hetente egyszer) 6-12 oldalas leveleket, te pedig, ha egy hétig nem kapsz levelet, máris be akarod szüntetni a levelezést, mert nincs szükséged olyan levelekre, „amelyeket az ember kelletlenül ír, csak hogy megszabaduljon kellemetlen kötelességétől!" Ezen most nyilván Magad is elneveted magad, ha olvasod, és aztán ránézel arra a csomó levélre, amelyet ebben a fél évben írtam Neked. Egyébként én is úgy vélem, szebb lett volna Tőled, ha nem sértődtél volna meg rögtön, hanem harag helyett inkább arra gondoltál volna, hogy esetleg elkallódhatott a levelem mint ahogy tényleg elő szokott fordulni, mert Georgi levelével együtt egy külön borítékba tett cca. 8-10 oldalas expresszlevelet küldtem Neked. Hogy a Georgi levele megérkezett, azt az ő leveléből tudom, hogy a Tied meg elkallódott, azt viszont abból a kérdésedből, hogy a zsír megjött-e, holott ebben a levélben már válaszoltam is erre. Szóval, amint látod, nem volt okod haragra. Egyébként mostanában sajnos gyakran megesik, hogy elkallódnak levelek, egy másik levél is, valamint Margit egyik zsírküldeménye is sajnos elveszett. Akkor tehát gyorsan megpróbálom rekapitulálni, hogy ebben a levélben - amennyire vissza tudok emlékezni - milyen tényekről tudósítottalak. Elsőként azt közöltem Veled, hogy egy itteni magyar kiadónál elfogadtam egy lektori állást - az első hónapban 5000, a rákövetkezőkben 8000 Kr fizetéssel.' Másodszor azt, hogy nem lustaságból nem kerestem még fel Auer igazgatóE, hanem mert nem volt időm és mert előbb a bank jelzett értesítését vártam. Nos, időközben ez is megtörtént, természetesen a várt eredménnyel: „majd értesítenek!". Azóta egy hét telt el, és még mindig nincs értesítés. Egyébként a bank még egyáltalán nem is működik, csak most rendezik be az irodát. Harmadszor azt írtam, hogy Rád hagyom a döntést: megmaradjak-e a napi 3 órás elfoglaltsággal és 8000 Kr fizetéssel járó lektori állásban, vagy lépjek át a bankba, ahol napi nyolc órát kell dolgozni, valószínűleg csekélyebb fizetésért. Azt hiszem, nem nagyon érné meg, annál is kevésbé, minthogy egyáltalán nincs banki gyakorlatom, és ezért csak mint alárendelt erőt, könyvelőt vagy ilyesmit alkalmazhatnának, míg a mostani állásom bizonyos vonatkozásban tiszteletbeli hivatal is, és szoros kapcsolatban van az írói munkámmal. Nem is beszélve arról a körülményről, hogy ha belépek a bankhoz, abba kellene hagynom az írást, mert egy újonnan gründolt banknál olyan sok a tennivaló, én meg nagyon messze lakom, úgyhogy a szó szoros értelmében nem lenne egy percnyi időm sem, így aztán nem is tudnám, hogy keressem meg a fizetésen túl a megélhetésemhez szükséges pénzt.