Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Berlini kísérletek - Nagyjaink üzenetei a túlvilágról

Gonobitz, 1876. április 26.

Kedves barátném! Itt vagyok ismét, a barátja, G. Kérem, szánjon rám néhány percnyi időt, hogy írhassak Önnek.

Ó, mily nagyszerű az a változás, melyet „halál”-nak neveznek, a spiritiszta számára, aki a szellemek birodalmát már a földön jól ismerte, eligazodik benne, nem idegen országba érkezik, már minden ismerős és otthonos neki. Az ember minden porcikájával élvezi a hústól való megváltást. „Halál, hol a tövised?” - kiáltja. Csupáncsak elragadtatás. Túlvilági szeretteim fogadtak a szellembirodalom kapujában. Behunytam testi szemeimet, és szellemi szemeim tisztán láttak. Emberként mily gyakran tűnődtem ezen, milyen is lesz majd itt? A szellemek birodalmából jövünk és ugyanoda térünk vissza, és mégis oly könnyen elfelejtjük, akár az emberi testet. Ennek így kell lennie. Elhatározásból kell nemes emberré válnunk. Ez a nehéz, ami oly keveseknek sikerül. Én is csak kemény próbatétel révén tanultam a földön. Most szabadnapjaimat élvezem, de henyélni nem fogok. Csatlakoztam egy buzgón munkálkodó és törekvő szellemcsoporthoz, és most szellemként a földön szeretnék tenni a spiritizmusért.

Ó, drága Adelma! Láttam vezéreit, „Máriát és Buddhát”, a jó szellemeket, akik oly gyakran nyújtottak vigaszt nekem. Fennen hordják a fény és az igazság zászlaját. Szívből üdvözli hűséges barátja

Franz G.

89