Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Berlini kísérletek - Egy házasságközvetítő naplójából
Ordo est anima rerum * Üzleti könyveim arról tanúskodnak, hogy a legélénkebb forgalmat a téli hónapokban könyvelem el, vagyis olyan időszakban, amelyből hiányoznak az olyan természetes ajzószerek, mint a baksör és a virágos rétek. Akkor aztán, íróasztalom mögött csábítok, akár egy csalogány. Ám tudom, hogy ahogy azok, csak szerepet játszom, mely a természet barokkos fantáziáját tukmálta rám, és amelynek valójában csekélyebb a jelentősége, mint egy kötőjelnek, mely két egymásra rontó főnév között áll. Akárhogy nyúlok is hozzá, sikerülnie kell. Az a tény, hogy némelyik ügyfelemnél idővel enyhébb gyengélkedés lép fel, melyet ők a helytelen kötésre vezetnek vissza, nem kerüli el a figyelmemet ugyan, de hidegen hagy, mint a holdfény. Nem hiszem, hogy a felfokozott jó közérzet jobban szolgálja az ismeretlen végcélt, mint a durva, rossz közérzet, nem hiszem, hogy az egyénnek célja, hogy jól érezze magát a bőrében, tagadom, hogy öröm és fájdalom ellentéte egymásnak és ellentétes hatást idéznek elő. Ez is, az is a maga módján munkálja meg a tehetetlen anyagot, és előkészíti azt. Ahogy az én ügyfeleim is, miután segítségemmel rátaláltak egymásra, később összemelegednek, az eredmény mindig ugyanaz, vagy ugyanolyan jelentőségű... „Jó napot, bácsikám! Éppen most születtem. Vezesd a szomszéd szobában szórakozó szüléimét az anyakönyvvezető elé, hogy a törvényes születés áldásában legyen részem!” Rend a dolgok lelke, vagy szabadon: rend a lelke mindennek. 84
