Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Berlini kísérletek - Egy házasságközvetítő naplójából

túlbecsülését látom, az emberek érzelmi kapcsolatait játéknak tekintem, mely lehet szórakoztató, ám jelentéktelen, továbbá meggyőződésem, hogy minden, ami él, minden fájdalom és öröm dacára, végső soron összevág. Amikor egy számomra idegen férfit összeboronálok egy számára és számomra egyaránt idegen nővel, akkor ezt egy olyan ember nyugodt lelkiismeretével teszem, aki tudja, hogy mindketten legkésőbb száz éven belül meg fognak halni. Még soha nem adódott kivétel e szabály alól.

„Tessék befáradni! Jó napot, hölgyem! Kérem, szíveskedjék helyet foglalni balra a várószobában! Tüstént rendelkezésére állok!”

Nincs szándékomban, hogy hivatásomat olyan közhelyekkel vegyem védelmembe, melyeket holmi lapos racionalizmus használhatna föl a maga érdekében. Hogy a gazdaságilag biztosított egzisztencia fontosabb két ember együttélése szempontjából, mint a szerelem, még valótlanabb, mert ostobább, mint a szerelem tézise, amiből az ember meg tud élni. Ha igaz az, hogy a szegény ember halott ember, ahogy a zsidók állítják, akkor ebből a szatócs kérlelhetetlen logikájával még nem az következik, hogy két szegény emberből két halott ember lesz. Nem győzhet meg engem a hamarosan, vagy idővel elenyésző szerelem érve sem. Ha egyszer volt, akkor humanista álláspont szerint még mindig előnyt jelent teljes hiányával szemben, és a csalódás azt követő fájdalma pedig az érzelmi élet kellemes tűzijátéka az érzéstelenített szív színtelen, hangtalan poklához képest.

„Igen, tessék, uram! Nem tud tovább várni?... Fontos elintéznivalói lennének? Létezik sürgősebb dolog, mint tettre váltani egy gondolatot? Hogy miféle gondolatról beszélek? . ..mindegy, uram! Még egy pillanat türelmet!”

Az sincs szándékomban, hogy idealizáljam hivatásomat. Egy szakállas, ügybuzgó Ámor képe, aki magasabb utasításra körbeugrándozza a világot, hogy megteremtse a hiányzó alkalmakat, csaknem olyan bosszantó, mint a mérges gázfelhők fölött lebegő Isten képzete. Nem érzem magam a sors eszközének.

„Tessék, hölgyem? Hogyan, nem tud tovább várni? Létezik egy nő számára kellemesebb dolog, mint a házasságközvetítőnél várakozni? Úgy, Ön nem tudja elviselni annak a kellemetlen úrnak a jelenlétét, aki... Egy pillanat türelmet, hölgyem..." ( El fogja tudni viselni!)

Nem helyénvaló azzal az előfeltétellel tisztelni engem, hogy a bölcsesség vagy igazságosság valamely rendszerét képviselem. Nem vagyok az a szeretetreméltó szellem, aki úgy áll bosszút a gazdagsággal bűnhődőkön, hogy beltenyésztéssel menti ki őket. Nincs birtokomban elég fúrfang...

„Hogyan, uram, a hölgy a várószobában elviselhetetlen Cőte d’Azur bleu illatot áraszt...”

...elég fúrfang, hogy a szegényeket bevezethessem a lét örömeibe. Úgy érzem magam, mint a vadász, aki addig-addig lengeti kutyája előtt az élő ka------------ 82 ------------