Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

A szürrealizmus vonzásában - A modern magyar irodalomról

[A modern magyar irodalomról]

Közöletlen. Ceruzával írt kézirata a Déry hagyaték 63. Beszédek, cikkek, műfordítások egységében. Javításokkal teli vázlat. A kihúzott szavakat, részleteket az előző kötetekben alkalmazott gyakorlat szerint közöljük.

Tárgyi és életrajzi vonatkozások: néhány fordulatából arra lehet következtetni, hogy baráti felkérésre készült, feltehetően egy tervezett ankéthoz. Éppenséggel gondolhatnánk a pozsonyi Tűz című folyóirat ankétjára (újraközlése az előző közlés bevezetőjében említett Jelzés a világba című antológia 273- 295. oldalán), a szöveg belső fordulatai azonban későbbi időpontra - feltehetően az 1927/28-as évekre - utalnak. Ezt a feltételezést támasztja alá a gondolatmenet avantgárd-kö- zelisége, továbbá az „egyetlen/kedves barátom” megszólítás, amely mögött Németh Andor, esetleg Illyés Gyula sejthető.

A második bekezdésben felkiáltójellel megjelölt logikai szakadás is utal azonban arra, hogy kidolgozatlan szöveggel állunk szemben. Közlését mégis fontosnak tartottuk Déry - a hazai irodalmi viszonyok közötti — „hontalanságának” a megértése szempontjából.

M

odem magyar irodalom nincs, ami nem volna baj, ha ez nem annak a-jele jelentene annyit, hogy nincs modem magyar élet, vagy, hogy ami van, olyan csendes lélegzetű, hogy észrevétlenül múlik el hangja a középkori rikácsolások közepette. Az irodalom a korból fakadt - ha az egészről beszélünk - ragaszkodik a viszályokhoz, amelyek között keletkezik. Na hát barátom, olyan is a magyar irodalom, amilyenek a magyar viszályok: kultúrálatlan, de ahhoz gyáva, hogy levonná ennek konzekvenciáit, és erénnyé formálná, ami bűne: zavaros, félszeg, se hús, se hal, olyan és annyira egyenlőtlen (ha nem is zsenialitása révén), hogy a legjobb akarattal sem lehet belőle más érvényes és épkézláb morált levonni, mint a vak tyúkét, aki szintén talál (néha) szemet.

De egyetlen kedves barátom, ez nem csak a ti hibátok mi hibánk, mert az írók itt sem sokkal erkölcstelenebbek, mint külföldön, sem sokkal gyávábbak, mint a körök akik olvassák őket, s nagy átlagban tehetségük is van annyi, mint egyebütt, ha nem hibája (!) az intellektuális osztálynak, annak a bődítő, kíméletlen stupiditásnak, amely úgy látszik mindenkire kötelező attól a pillanattól kezdve, hogy szellemi pályára lép. Mindenki megérdemli azt, amit kap, ők is az irodalmukat.------------ 61 ------------