Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Naplójegyzetek 1925-1937 - Kitörési kísérlet a magányból. Erdélyi útijegyzetek, 1937

er sr*i

Gábor. Vele rendszeres levelezésben áll, még bécsi emigrációjából ismeri, ahol Gaál az elsők között méltatta tehetségét.14 15 S akiben végül is 1937-ben sem csalódott: összehozta őt Kolozsvár, Nagybánya, Brassó baloldali köreivel, Balogh Edgárral, Weisz Ferenccel, Kurkó Gyárfással, s nem utolsósorban: a Brassói Lapokkal.

Nem hagyhatjuk ki a kapcsolatteremtés irodalmi vetületét sem: a marosvásárhelyi találkozásokat a joviális Molter Károllyal s az elhivatottságának tü- zében égő Salamon Ernővel, majd Székelyudvarhelyen az akkor már Magyarországon is becsült Tompa Lászlóval és a friss tollú Tomcsa Sándorral - bár a két utóbbi a messziről jöttét némi tartózkodással fogadja.

De vonzották a kitömi vágyót íijókorának emlékei is. Hiszen itt, a Maroshévíztől 10 kilométerre fekvő Galócáson kezdte dicstelen, illetve kudarcba fulladt „szakmai” pályáját, amelyet dúsgazdag nagybátyja, a Lomási és Nasici elnevezésű faipari tröszt vezérigazgatója szánt neki, majdani utódját kívánva benne felnevelni. De e „haszontalan” ifjú 1913-1914-ben is a maga útját járta, és buzgó faköbölés helyett versírással és fatelepi élményeinek elbeszélésekbe öntésével töltötte ideje java részét.1'

S nem kétséges, vonzhatta őt a kaland, a másik nemmel való kapcsolatteremtés könnyebb lehetősége is. Talán minden eddiginél nagyobb erővel, s már-már a kétségbeesés határát súrolva. Többek között ezzel magyarázható a bordélyok iránti érdeklődése - és olyan pótcselekvések, amelyeknél az ember a legszívesebben elfordítaná a fejét. Ám mégsem tehetjük: egy átmeneti válság szomorú részletei.

Mindezt előre kellett bocsátanunk az író által gondosan megtervezett és Kolozsvárról kiinduló útja elé, amelynek főbb állomásai a tutajos Moldvába, a Székelyföldre és „anyavárosába”, Székelyudvarhelyre, illetve Brassóba és környékére, a „Csángó Svájcba” vezettek. (A festők városából lassan fiirdő- és újra bányavárossá alakuló Nagybánya felkeresése csupán előre nem látott kitérő volt.)

A szöveggel kapcsolatban ezúttal is szeretnénk hangsúlyozni, hogy az nem irodalmi igényű. Sorai szaggatottak; mondatok helyett néha csupán utalásokból, felsorolásokból állnak, helyenként hiányzik egy-két rag, s takarékosság okán a legtöbb névelő. Itt-ott érezni a tollat elnehezítő fáradtságot (Segesvár, Nagyszeben), sokszor lényegtelen dolgokról ír, esetenként ki-kihagyva részleteket. Másutt viszont épp a felfokozottság, az élmények egymásra tolulása

14 Gaál Gábor: Déry Tibor: Két nővér. = Jövő (Wien) 1921. dec. 21. és Uő.: Válogatott írások. Bukarest, 1964. 1. köt. 13-14.

15 Mindehhez bőven találunk adalékot Déry Tibor 1955-ben írt Önéletrajzaban = Új Hang 1955. szept., 9. sz. 20-24., és Uő.: Botladozás. Bp., 1978. 1. köt. 9-25. és természetesen az ítélet nincs című „én”-regényben.------------ 323 ------------