Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Bécsi maradványok - Andreas Ady
vagy izgatja ez az idegent! Bennünket se érdekel, ha valaki a németségére vagy japánságára büszke), el fogja kerülni politikai verseit, irodalomharca verseit, el fog kerülni mindent, ami csak lokálisan érthető és érték, s meghagyja, ami mindenkinek egyetemlegesen fontos, meghagyja a bort, szerelmet, jóságot, Istent, meghagyja Ady igazi lényét. II Aki német meg akarná ismemi Adyt, az ne vegye kezébe ezt a könyvet. Nem azt az Adyt találja, aki Ady volt, nem azt a magyart, nem azt a szeretőt, nem azt az istenkeresőt, s főleg, főleg! nem azt a költőt! - sekélyes, rosszul verselő, simán rímelő, rossz németségű, szentimentális, itt-ott tűzrőlpattant, lapos ötletekkel és poénekkel dolgozó búsmagyar berzenkedik itt egy sekélyes, rossz németségű, szentimentális, itt-ott tűzrőlpattant, laposan ötletes és poénes Hatvany-féle utószó árnyékában. Nincs ebben a könyvben se só, se tűz, nincs kettészakadt élet, megdöbbent zene, nincs tragédia - egy fura hazafi rosszul menedzselt politikai demonstrációja legjobb esetben; s hozzá micsoda politika érdekében! Mintha Ady azért élt volna csak, hogy a Hatvány politikáját drapírozza,* azért írt volna, hogy a Verwundetes Landei szolgálja, s azért hah volna meg, hogy Hatvány írhasson róla gyászbeszédet s német stílusgyakorlatokat. A versek csoportosítása, a magyarázat, utószó, jegyzet, kommentár mind ezt a célt látszik csak szolgálni, s olyan émelyítő körítéssel tálalja a különben is lapos fordításokat, s oly hibás németséggel hozza, hogy az olvasónak a versekig eljutni se lélegzettel, se ízléssel nem futhatja türelme. Ami nem volna baj, ha Németországban az olvasón kívül nem lennének kritikusok is a világon. De ki fogja ezek elől megvédeni Adyt? *** Tehát: német kritikus vagyok, s egy ismeretlen költő ismeretlen versei kerülnek kezembe; tudom ugyan, hogy csak fordítások, de nem ismervén az eredetit, nem tudom ellenőrizni, rosszabbak-e emennél, nem is érdekel... német verseket kritizálok! (Nehezünkre esik német kritikusoknak lennünk, kiknek Ady emléke él agyunkban, magyar ízzel és hanggal.) Valami furcsa kontrasztot találok a nyelvkezelés s a tartalom között (ha másképp nem, ebből is rögtön gyanítanám a fordítást): amaz esetlen, erőltetett, kellemetlen kihangzású, emitt egy lélek nagy mélységei, súlyos mondanivalók sötétlenek, zsenialitás íze száll nyelvemre. 31 ' művészi redőkbe szedje
